Még soha nem voltam a Népstadion helyére épült, nemrégiben átadott, csodaszép Puskás Arénában, úgyhogy a múlt héten elhatároztam, hogy végre belülről is megnézem ezt a csodálatos épületet. Végül is itt volt az ideje, hogy ne csupán a televízió képernyőin keresztül gyönyörködjek benne, hiszen a barátaim és ismerőseim hosszú ideje ferde szemmel néztek rám, hogy miért nem tartok velük, ha egy-egy alkalommal válogatott mérkőzést játszanak Budapest szívében.
Persze eddig sem volt semmi különösebb okom rá, hogy távol tartsam magam az impozáns Puskás Arénától, csupán így rendezte az élet. Tegnap este viszont egy újabb pipa került a bakancslistámra, miután pótoltam a lemaradásomat.
Egy biztos, arra már a mérkőzés előtt fogadni mertem volna, hogy nem fogom megbánni a döntésemet, hiszen egyfelől a világ egyik legjobb válogatottja, a német csapat látogatott el hozzánk, másfelől elképesztő hangulatra lehetett számítani, lévén minden híradásban benne volt, hogy nem kevesebb mint hetvenezer magyar szurkoló bíztatja majd a legjobbjainkat.
Tehát a rajongás élménye adott volt, ezt nem kérdőjelezhette meg senki, ám a pozitív végeredményt még a legelvakultabb magyar szurkolók sem vehették biztosra.
Nem tévedtek hatalmasat, miután a földkerekség legjobb labdarúgói, Bajnokok Ligája győztesek, világbajnokok, és ki tudja még, hány fontos sorozat érmesei néztek farkasszemet velünk.
Ám Marco Rossi legénysége ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és erején felül teljesítve megfékezte a vendégek rohamait, és egyetlen apró védelmi megingástól eltekintve megőrizte kapuját a góltól, ráadásul egy ízben be is vette Neuer hálóját, így szombat este ismét, immár sokadszorra derült ki, hogy annak ellenére, hogy a magyar futballt a nemzetközi szakirók nem jegyzik Európa legjobbjai között, minket ez a legkevésbé sem zavar meg, és kepesek vagyunk Európa, sőt a világ legjobbjai ellen is egyenlő eséllyel felvenni a harcot.
Egy utolsó, ám annál fontosabb állomás viszont még hátra van…
Irány a Wembley, a rettegett angol válogatott főhadiszállása. Ám valami azt súgja, hogy ott sem leszünk esélytelenek, és folytatódhat ez a lenyűgöző tündérmese.