Ma délután nem kevesebb mint hatvanötezer magyar szurkoló lépett be a Puskás Aréna kapuján, hogy együtt ünnepelje meg a magyar labdarúgó-válogatott kijutását a jövő évi németországi Európa-bajnokságra.
A legfőbb célt már csütörtökön, Bulgáriában teljesítette a nemzeti tizenegyünk, így mindenki biztos lehetett benne, hogy remek hangulatú mérkőzésre váltott belépőt. A montenegrói csapat számára nagyobb volt a tét, egy esetleges győzelem reményt adhatott volna nekik, hogy megelőzzék Szerbiát.
Azért a mieink is találhattak motivációt, elvégre a csoportelsőséget időtlen idők, egészen pontosan 1985 óta egyetlen egyszer sem szereztük meg a világversenyek selejtezőiben, de az is régen fordult elő, hogy egy teljes naptári évet veretlenül játsszunk végig. No, és ezt a csodálatos közönséget is illett győzelemmel, látványos játékkal kiszolgálni.
Ennek ellenére az első félidőben csak szenvedtünk, ekkor sokkal inkább a vendégek akarata érvényesült. Olyannyira, hogy leginkább egy balatoni vízi fejelőbajnokságra emlékeztető összjáték végén meg is szerezték a vezetést. Hátrányban vonultunk az öltözőbe, márpedig ezt a szövetségi kapitány, Marco Rossi sem nézhette tétlenül.
Kettős cserére határozta el magát, és alaposan átalakította a játékunkat, amelynek a második felvonás derekán meg is lett az eredménye. Kellett hozzá a jelenkor legjobb közép-európai labdarúgója, Szoboszlai Dominik. A Liverpool zseniális középpályása előbb egyéni akció végén, majd Ádám Martin pazar átadása után volt eredményes. Mindezt három percen belül tette, úgyhogy aki éppen ilyenkor ment ki a konyhába egy búfelejtő sört inni, az visszatérve könnyen azt hihette, hogy rosszul lát, és a sörösdoboz tartalma helyett a hatvanfokos pálinkás üvegét nyakalta be.
Aki viszont látta, valószínűleg sosem felejti el Szoboszlai duplázását. Hát még Dibusz triplázását, majd négyszeres bravúr sorozatát. Az immár első számú portás percek alatt többször mentett bravúrosan, döntő érdemeket szerezve abban, hogy előnnyel fordulhattunk a célegyenesbe.
És hogy a magyar fiúk az irodalom kedvelőinek is a kedvükben járjanak, a szófiai összecsapáshoz hasonlóan megidézték William Shakespeare egyik remekművét, a Minden jó, ha vége jó című darabot, és közvetlenül a lefújás előtt feltették a koronát varázslatos szereplésükre.
Történt ugyanis, hogy a hosszabbításban Szoboszlai ígéretes helyzetből próbálkozhatott bevenni a vendégek kapuját, ám a szabadrúgását a csereként beállt hálóőr, Djukics még ki tudta ütni. Az ő szempontjából azonban volt egy apró szépséghibája a dolognak. A labda éppen Nagy Ádám lábára hullott, aki hatalmas gólt ragasztott a léc alá.
