Szerdán és csütörtökön a nemzetközi kupák idei versenysorozatának mind a négy magyar képviselője pályára lépett, ám a mérleg igencsak felemásra sikeredett.
De foglalkozzunk a legfontosabbal, vagyis hogy a magyar labdarúgás kirakatcsapata, az elmúlt négy bajnokságot toronymagasan megnyerő Ferencváros az északi szomszédaink legjobb együttesét, a Slovan Bratislavát fogadta, és meglehetősen enervált játékkal 2-1-es vereséget szenvedett, amely valljuk be, nem sok jóval kecsegtet a pozsonyi visszavágó előtt.
Pedig ez a mérkőzés több szempontból is kiemelten fontos volt.
A zöld-fehérek nem csupán a hőn áhított Bajnokok Ligája főtáblához kerülhetnének közelebb egy hatalmas lépéssel, hanem duplán örvendeztethetnék meg a szurkolókat is, akik nyilván sosem fogják elfelejteni 1992-t és a szlovák rendőrség brutális akcióját az akkori kinti találkozón.
Ehhez képest az első felvonás kifejezetten gyatrára sikerült, nagy szerencse, hogy van még egy visszavágó is, talán addigra magukhoz térnek a szerdán csak szédelgő, jó pénzért Budapestre csábított idegenlégiósok. Merthogy az mégiscsak furán veszi ki magát, hogy a Ferencvárosban mind a tíz (!!) mezőnyjátékos külföldi volt, ám egyetlen egyet sem lehet kiemelni közülük. Nem mellékesen, sikerült végrehajtani azt a bravúrt, hogy a Slovan színeiben ugyanannyi magyar játékos lépett pályára. mint a magyar bajnokcsapatban.
Egy biztos, így nem könnyű azonosulni ezzel a zsoldossereggel, különösen akkor, ha ilyen akaratgyenge, szánalmas produkcióval rukkolnak elő. Nem baj, gondolhatják a milliárdokból gazdálkodó vezetők, a pár éve Magyarországot még térképről sem ismerő játékosok és a bábeli zűrzavar közepén elhelyezkedő Csercseszov mester, akik nem foglalkoznak ilyesmivel, a következő bajnoki cím úgyis a zsebben lesz, így hát emelt fővel koccinthatnak majd év végén.
Elvégre, a nemzetközi szinten most már sokadszor pehelysúlyúnak bizonyuló külföldi armada megtette a (minimális) kötelességét, begyűjtötte az újabb aranyérmet, miután „nagy csatában” megelőzte a patinás Kisvárda és Puskás Akadémia csapatát, ahol szintén csak elvétve találunk magyar fiatalt. Mondjuk időset sem, pedig az egyszerű futballszurkoló már nagyon várja, hogy a csillogó-villogó futballakadémiák elárasszák tizennyolc-húszéves tehetségekkel az NB I élcsapatait.
Ám úgy fest, hogy ez a nem túl közeli jövő zenéje.
Addig viszont árgus szemekkel nézhetjük a láthatatlan légiót. Hátha felfedezzük őket a pályán…
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)