Szomorú, ám annál felemelőbb pillanathoz érkezünk el ma este Firenzében, a Serie A, vagyis az olasz labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában. Harminchét éves korában elbúcsúzik a Juventus csapatától, és egyben Olaszországtól az Egyesült Államokba költöző Giorgio Chiellini, akit méltán nevezhetünk az európai topfutball leghűségesebb játékosának.
A Pisában született tehetséget 2004-ben a Livornótól vásárolta meg a torinói sztárcsapat, hogy azon nyomban kölcsönadja a Fiorentinának, ahol rögvest egy kiváló szezonnal rukkolt elő, így a rekordbajnok élt az opciós jogával és lilából zebramezbe öltöztette.
2005. július elsejét írtunk ekkor…
Egész Olaszországban tombolt a kánikula, de ez a reggel talán minden addiginál forróbb volt. A Stadio Olimpico előtt nagy volt a nyüzsgés, de nem azért mert oly sokan lettek volna kíváncsiak az újonc, ballábas játékos első napjára, hanem mert megérkezett a Juventus ásza, Alessandro Del Piero, akit az autogramgyűjtők már hosszú percek óta vártak.
Ám a sztár érkezésének pillanatában egy jóval szerényebb, parányi autó is lefékezett a parkolóban, hogy a teljes érdektelenség közepette kiszálljon belőle egy nyurga, jó felépítésű fickó.
És ezzel kezdetét vette egy páratlan karrier…
Chiellini egy Messina elleni mérkőzésen mutatkozott be az új csapatában, méghozzá az aranylabdás Nedved cseréjeként, és mi tagadás, ekkor még a legoptimistább juventinók sem gondolták, hogy több mint másfél évtizedre megtalálták a védelem egyik legfőbb bástyáját.
Pedig olyannyira így történt, hogy a marcona, jól fejelő, kőkemény hátvéd kisvártatva nem csupán a piemonti nagyváros elsőszámú gárdájából, hanem az olasz válogatottból is kihagyhatatlanná vált. Balszerencséje, hogy ez csak az aranyéremmel végződő 2006-os világbajnokság után jött el, így erről a sikerről éppenhogy, de lemaradt. Fájt a szíve miatta, ám a sors sokszorosan kárpótolta, és ettől fogva nem csupán a klubjával, hanem a squadra azzurra tagjaként is szép sikereket ért el.
A bianconeri színeiben 2011 és 2019 között zsinórban kilenc (!!) scudettót, azaz bajnoki aranyérmet nyert, amelyhez öt-öt Olasz Kupa és Olasz Szuperkupa trófea is párosult, sőt két ízben a Bajnokok Ligája fináléjában is pályára léphetett.
Noha ezeket a döntőket a két spanyol sztárcsapat, a Barcelona és a Real Madrid ellen elveszítették, pályafutása megkoronázásaként a 2021-es angliai kontinenstornán végre felért Európa csúcsára is.
Áztán a világbajnoki selejtezők kudarca után, 2022. áprilisában úgy döntött, hogy 116 válogatottság után elbúcsúzik a nemzeti tizenegytől. És a szomorú búcsúpillanatok ma este tovább folytatódnak…
Éppen Toszkánában, ahol megszületett, ahol aztán később futballista lett belőle, és éppen ott, azaz Firenzében, ahonnan álmai csapatához, a Juventushoz érkezett…
Azon a felejthetetlen, napsütéses nyári reggelen, 2005. júliusának első napján, amikor a teljes érdektelenség mellett begördült a kocsija a Stadio Olimpico elé…
