Az egyetemes sport immár közel másfél évszázados történetében rengeteg bajnok született. Többségük esélyeshez méltóan, tulajdonképpen a papírformának megfelelően nyerte meg az adott sportágát.
Mondhatjuk, hogy nem történt semmi különös, a legjobb játékos vagy éppen a legerősebb csapat nyert.
Ám a sport éppen attól szép, hogy nem várt dolgok is történhetnek, gyakran a lesajnált, már-már esélytelen versenyző is borsot törhet a jobbik orra alá.
Az elmúlt évtizedekben számtalan példa volt rá, hogy a gyengébb afféle modern Dávidként legyőzte Góliátot, gonduljunk csak az amerikai amatőr jégkorongosok olimpiai győzelemére az 1980-as ötkarikás játékokon, vagy a strandról beugró dán labdarúgó-válogatott győzelmére az 1992-es Európa-bajnokságon, vagy ami a legjobban fáj nekünk, az NSZK világbajnoki címére 1954-ből.
Ám mindegyik csodának megvolt a maga magyarázata…
Azonban azt ami 2022. júliusában Wimbledonban zajlik, nehéz ép ésszel megmagyarázni.
Egyszer csak kis túlzással a semmiből megjelent egy alacsony, sportolóra egyáltalán nem emlékeztető hölgy a világ legnagyobb presztízsű teniszpályáján, és elkezdett játszani. Méghozzá világszinvonalon…
A hölgy egy olyan országból érkezett, ahol nem hogy a női tenisz, de maga a női sport is csak véletlenszerűen merült fel, így a kis Ons Jabeur kilátásai enyhén szólva is komoly akadályokba ütköztek.
Pedig a pici lány tehetséges volt, talán a korosztályában mindenkinél tehetségesebb, de mit akarhatott valaki a tenisz nagyhatalomnak még jóindulattal sem nevezhető Tunéziában?
Hát, teniszbajnok akart lenni. Igen, egy ötvenezres tunéziai kisvárosból, Ksar Hellalból, ahol a lakosság nagy része azt sem tudta, hogy azt a bizonyos sárga labdát eszik-e vagy isszák.
Ám Sabira Jabeur pontosan tudta, hogy mi fán terem ez a játék, és egyhamar meglátta a tehetséget negyedik gyermekében, így elkezdett vele éjt nappallá téve edzeni.
A hároméves kislánynak csodálatos keze volt a sporthoz, ám ahogy teltek-múltak az évek, kiderült, hogy a fizikai adottságai jócskán elmaradnak az ilyenkor megszokotthoz képest. Ons sem nőni, sem erősödni nem tudott, így a Jabeur-család kénytelen volt beletörődni, hogy a tehetséges kislányuk legfeljebb amatőr szinten viheti valamire.
Ám Ons Jabeurnak merőben más tervei voltak. Félretette az előitéleteket, és önbizalommal telve odaállt a jobb fizikai adottságokkal rendelkező vetélytársai elé.
Mi az hogy odaállt? Sorban elverte őket!
Hogy aztán azok a lányok most hol vannak? Talán Ons se tudja…
Mi viszont pontosan tudunk valamit.
Ma délután Ons Jabeur a wimbledoni teniszbajnokság elődöntőjében lép pályára. És nem ez a csoda. Hanem ha kikapna, az lenne az…
De Ons verhetetlennek tűnik.
Legalábbis szeretném azt hinni.
Mert a tündérmese úgy lenne teljes…
Hát, hajrá tunéziai lány, mutasd meg a világnak, hogy vannak még csodák!
