Aki fent maradt ma hajnalban teniszt nézni, az sporttörténelmi pillanatoknak lehetett a szemtanúja az amerikai nyílt teniszbajnokságon, azaz a US Openen.
Utoljára csodálhattuk meg ugyanis a sportág történetének egyik, ha nem a legnagyobb alakját, Serena Williams-t, aki negyvenegy esztendősen még egyszer utoljára nekirugaszkodott, hogy hazai közönség előtt, a kedvenc pályáján búcsúzhasson el a rajongóitól.
Már az sem volt akármi, amit eddig bemutatott ezen a tornán a huszonháromszoros Grand Slam-győztes, hiszen az előző körben a 2. kiemelt észt Kontaveit ellen diadalmaskodott, ám a mai teljesítményére is nehéz szavakat találni.
És meglehet, a győzelem ezúttal elmaradt, drámai fordulatokban és pompás labdamenetekben a legkevésbé sem volt hiány.
Az első játszmában Serena 5-3-ra vezetett, és a szettért adogatott, amikor az ellenfele, a végig fantasztikusan játszó Tomljanovic rátett még egy lapáttal, és zsinórban négy játékot nyerve szó szerint ellopta az első játszmát nagynevű riválisától, egyben gyermekkori példaképétől.
A telt házas aréna tovább űzte, hajtotta a kedvencét, és ő erőt merített a közel harmincezer rajongójából. Fiatalokat megszégyenítő gyorsasággal termett ott a labdák mögött, és ellenállhatatlan teniszt varázsolt a pályára. 4-0, majd 5-2 volt neki, amikor szemlátomást kissé fáradni kezdett.
Az ausztrál hölgynek több sem kellett, visszajött a szettbe, és kiharcolta a rövidítést. Ekkor mindenki a legrosszabbtól tattott, ám egy nagy bajnokot sosem szabad leírni. Serena parádézott a tie-breakben és kiegyenlített, sőt a döntő játszmát rögtön egy breakkel nyitotta.
Ám ekkor végleg elfogyott a szufla, fiatal ellenfele átvette az irányítást, és a maga javára fordította ezt a felejthetetlen mérkőzést.
És ez a jelző nem csupán a színvonalának és a hangulatának szólt, hanem mert itt láthattuk utoljára azt a hölgyet, akinek oly sokat köszönhet a női tenisz.
És azt a hölgyet, akit talán most, a meccs utáni interjú közben láthattunk először sírni. Egy csodálatos út, egy páratlan pályafutás utolsó képkockái peregtek le a szemünk előtt.
