Sporthírek

Sport hírek, elemzések és érdekességek. Sport rovatunkban követheted a kedvenc sportolóiddal, csapataiddal kapcsolatos legfrissebb híreket.
Juventus

Nagy a baj Torinóban

Vasárnap délután tovább folytatódott az olasz rekordbajnok Juventus vesszőfutása, miután vereséget szenvedett a hat mérkőzés után egyetlen sovány döntetlennel utolsó helyen álló Monza otthonában.

Így leírva valóban döbbenetesnek tűnik, hogy a nyeretlen újonc megleckéztette az anyagiak és egyéb lehetőségek terén nagyságrendekkel előttük álló torinói sztárcsapatot, ám aki figyelemmel kíséri a Serie A küzdelmeit, az aligha esik hanyatt a meglepetéstől.

Allegri legénysége ugyanis hetek óta formán kívül játszik, és amíg ez a bajnokságban a szerény nyolcadik helyhez elegendő, addig a Bajnokok Ligájában még ennyi sikerélmény sem jut nekik osztályrészül. A zebrák két mérkőzés után nulla ponttal a Maccabi Haifával kéz a kézben talán már az Európa Ligát jelentő harmadik helyre ácsingózhatnak csupán.

De vajon mi lehet az oka a látszólag remekül megerősített csapat bukdácsolásának?

A legegyszerűbb magyarázat a vezetőedző, Massimiliano Allegri személye, aki körül úgy fest, hogy megfagyott a levegő az Alpok amúgy is hűvös lábainál.

A Juve találkozóit vizsgálva egyre valószínűbb, hogy a gárda húzóemberei már nem bíznak benne, és a valljuk meg őszintén, nem túl modern felfogású taktikai repertoárjában.

Bár repertoárt írtam, valójában egy sémára dolgozik, mégpedig egy elavult, leginkább a hatvanas évek olasz futballjára jellemző, kivárásra játszó, az eredményre ráülő, a szurkolók számára elvezhetetlen katyvaszra. Bár ez a taktika évekkel ezelőtt még elment, azóta viszont sok víz lefolyt a Pó folyón…

Hogy egy ilyen erős kerettel vajon miért ennyire konzervatív felfogású, az nehezen megfejthető, mindenesetre a képernyő előtt ülve is kínszenvedés nézni, ahogy az amúgy kiváló képességű center, a szerb Vlahovics egyesegyedül szenved a védők gyűrűjében, ugyanis a többieknek eszük ágában sincs felmenni a támadásokkal.

Ha pedig valami csoda folytán a fiatal középcsatár mégis megszerzi a vezetés  (általában pontrugásból), akkor Allegri mester azonnal visszavonulót fúj, így a kiesőjelötek (lásd Salernitana) szó szerint percekre beszorítják azt az együttest, amelynek egy játékosa többet ér, mint az ő teljes keretük.

Hogy ezt azok után mi indokolja, hogy manapság a sztárcsapatok már arra törekednek, hogy minél több gólt rúgjanak és kiszolgálják a közönséget, talán a mester sem tudná megmondani. Pedig a torinót közönséget illene kiszolgálni, hiszen a Juventus minden  bizonnyal Európa legdrágább jegyáraival próbálja “becsalogatni” a nézőket.

Egyértelmű tehát, hogy a fejétől bűzlik a hal, a klub vezetői és a szakmai stáb karöltve, a legnagyobb egyetértésben lökdösik az egykor, de inkább többször a világ tetején ülő patinás  klubot a szakadék széle felé.

És meglehet, még csak szeptember van, de a tavalyi szezont is beleszámítva egyértelmű, hogy sürgős személyi változtatásokra van szükség.

Jobb előbb, mint később, különben egy újabb mérföldes lépést tesznek a tátongó mélység felé, márpedig ha oda beesnek, sok időbe telik visszamászni.

Talán mindezt nem kellene megvárni, úgyhogy Allegri mester jobban tenné, ha a most következő válogatott szünetben leadná a kulcsot. És rögtön vihetné magával a klubigazgató barátját, a cseh Nedvedet, aki “á la Platini”, a gyepen valahogy sokkal jobban mutatott, mint mostanság öltönyben.