Ma este 20.30-kor vízbe szállnak pólósaink az Európa-bajnokság döntőjében, hogy megpróbálják megvédeni a két éve hazai környezetben, a spanyolok elleni drámai ötméteres párbajban megszerzett kontinensbajnoki címüket.
Emlékezetes győzelem volt, azóta viszont rengeteg víz lefolyt a Dunán. Mi túl vagyunk egy bronzéremmel záruló, remekül sikerült olimpián, ahol éppen a mai ellenfelünket, vagyis a horvátokat búcsúztattuk a negyeddöntőben, hogy aztán másfél évre rá, az idén nyáron egy balul sikerült budapesti világbajnokságot követően új szövetségi kapitány, Varga Zsolt vegye át a nemzeti csapat irányítását.
A játékosként a 2000-es sydney-i olimpián aranyérmet nyert egykori klasszis hamar összerázta a szétesett gárdát, és első világversenyén máris a fináléba kormányozta a tanítványait.
A legnehezebb feladat viszont csak most jön, a saját otthonában kellene legyőzni a 2012-es ötkarikás játékok első helyezettjét, az eddig szintén szárnyaló és veretlenül menetelő horvát válogatottat.
Nem lesz könnyű mutatvány, és ezt elsősorban nem is a spliti uszoda légköre, hanem az ellenfelünk remek formája mondatja velem. Ám a mi fiainkat sem kell félteni, az újjáalakult együttesünk kiválóan ötvözi a fiatalos lendületet és a rutinos megfontoltságot, így a játékosaink a legkiélezettebb pillanatokban is meg tudják hozni a lehető legjobb döntéseket.
Láthattuk a spanyolok elleni elődöntőben, hogy egy-egy hullámvölgy sem téríti el őket a helyes útról, és hiába kapaszkodtak vissza az esélyesebbnek tartott ibériaiak 7-5-ről 7-7-re, a végén zsinórban három gólt dobva mégis mi örülhettünk.
Valami ilyesfajta végjátékot szeretnék látni sokadmagammal ma este is, mert biztos vagyok benne, hogy az egész ország a televíziókészülékek előtt fog szurkolni.
Kapcsoljunk hát az M4-re 20.30-kor!