Kereken huszonhat esztendővel ezelőtt, 1996. július 24-én magyar idő szerint éjjeli fél háromkor az egyiptomi játékvezető Al-Ghandour sípjelére útjára indult a labda Miami híres-neves stadionjában, az Orange Bowlban.
Az 1996-os ötkarikás játékok egyik kiemelten fontos futballmérkőzésere került sor ekkor, ahol a magyar és a világsztárokkal felálló brazil válogatott csapott össze.
A mieink részéről már az is nagy bravúr volt, hogy sok-sok, egész pontosan huszonnégy év után ismét kijutottak az olimpiára, de ha már ott voltak, akkor mindent megtettek, hogy sikerrel szerepeljenek. Ám a sors egyáltalán nem volt kegyes hozzánk, amikor a csoportokat sorsolták, hiszen Japán mellett a bombaerős nigériai, és a világválogatottnak is beillő brazil alakulatot sodorta mellénk.
És hogy mitől volt ez a brazil csapat olyan félelmetes?
Ízlelgessük csak a neveket: Dida – Zé Maria, Aldair, Ronaldo Guiaro, Roberto Carlos – Flávio Conceição, Zé Elias, Juninho Paulista – Bebeto, Rivaldo, Ronaldo.
Ezt a névsort elnézve nem lett volna meglepetés, ha a magyar fiúknak inukba szállt volna a bátorsága, ám a két újpesti legenda, Dunai Antal és Bene Ferenc tanítványait nem ilyen fából faragták, és felvették a harcot a sztárok ellen.
Persze, jó kis csapatunk volt nekünk is, későbbi sokszoros válogatottak nézhettek farkasszemet a dél-amerikaiakkal.
Nézzük csak a kezdő tizenegyet: Sáfár Szabolcs – Dragóner Attila, Sebők Vilmos, Pető Zoltán, Molnár Zoltán – Bükszegi Zoltán, Lendvai Miklós, Lisztes Krisztián, Szatmári Csaba – Dombi Tibor, Herczeg Miklós.
Noha a kifejezetten kemény, szikrázó ütközésekkel tarkított összecsapáson sokáig jól tartottuk magunkat, végül a nagyobb tudás és a rutin döntött. Bár Ronaldo első félideji gólját a fordulást követően Madar még kiegyenlítette, Juninho 61. percben szerzett találatára már nem volt válaszunk, sőt a hajrában Bebeto is eredményes volt, kialakítva ezzel a 3-1-es végeredményt.
Annak ellenére, hogy a magyar nemzeti együttes végül pont nélkül zárta a tornát, felejthetetlen pillanatokat élhettünk át, és nem véletlen, hogy évtizedekkel később is gyakran előkerül ez a nyári kaland.
Mert bizony labdarúgóinknak azóta sem sikerült kivívni a továbbjutást, így az ötkarikás játékokat immár több mint két és fél évtizede nélkülünk rendezik meg.
