Sporttörténelem

Ismert és elfeledett történetek a sporttörténelem fejezeteiből.
Dárdai Márton

A magyar színekért

Emlékeztek a kilencvenes évek szörnyű pillanataira? Az üres lelátókra? A kilátástalan játékra?

Aki van már annyira öreg, az biztosan emlékszik. Sajnos…

Tizenkét kapott gól a jugoszlávok ellen, nyolc a hollandok ellen, de volt egy-két laza négyes a norvégok és egyéb futottak még kategóriájú együttesekkel szemben is.

Aztán néhány éve mintha valami megmozdult volna. Nem is. Ez több, sokkal több annál. Mintha földrengés történt volna. Mintha egyszerre mozdult volna meg minden, amiről már azt hittük, hogy ez egy örökös és egyben langyos állóviz.

Azonban hála istennek, no és a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökének, vagyis Csányi Sándor úrnak, a magyar labdarúgás már-már kilátástalannak tűnő helyzete néhány éve valóban alapjaiban változott meg.

Amig az Egervári Sándor, Csank János vagy éppen a külföldi „sztáredzők”, lásd Lothar Mattheus vagy éppen Erwin Koeman (a belga kollégát már nem is említve, hogy is hívták?), vezette nemzeti tizenegy szégyent szégyenre halmozott és nem egyszer hét vagy nyolc gombócokat kapva ballagott haza, addig ma már ott tartunk, hogy sikk (nem sokk) felvenni a meggypiros mezt.

Tudják ezt jól azok a fiatalemberek is, akik manapság címeres mezben képviselnek bennünket. És sokan vannak közöttük kettős állampolgárok, családi okok miatt félig angolok, franciák, németek. Ám a szívükben mindannyian magyarok. És ez a pályán is látszik…

Mindannyian meghalnak a magyar sikerek érdekében. Látjuk, tapasztaljuk…

És most, amikor a legnagyobb szükség van egy megbízható középső védőre, felmerült Dárdai Márton neve. Egy csupa szív, tehetséges fiatalemberé. Őszintén szólva, engem nem érdekel, hogy kinek a fia. Mert engem is ez űzött el a labdarúgást.

Mert te csak azért vagy ott…

De inkább hallgassuk meg őt, Dárdai Marcit:

„Az elmúlt hetekben többször is kérdeztek a válogatottal kapcsolatos jövőmről, hogy melyik válogatott színeiben szeretnék a jövőben játszani. Rengeteg időt adtam magamnak arra, hogy meghozzam a végső, és nyugodtan kijelenthetem, hogy talán életem legfontosabb döntését, de a tavaly év végi szabadnapokat intenzíven arra használtam, hogy a családommal és a tanácsadóimmal együtt olyan döntést hozzak, amiben nem csak most, hanem a jövőben is jól érzem magam.

Mondanunk sem kell, hogy nem volt könnyű a döntés, de a jövőben Magyarország színeiben fogok játszani.“

SZERETÜNK, DÁRDAI MARCI

Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)