1954. július 4. Bern
Van-e olyan futballszurkoló, van-e olyan magyar ember egyáltalán, aki nem tudja, hogy mi történt ezen az esőáztatta, elátkozott, szomorú nyári vasárnapon?
Igen, ez az a nap, amikor összetörtek az álmaink, vagyis amikor a verhetetlen Aranycsapat, a világ legjobb futballválogatottja éppen a cél előtt, a nagy diadal kapujában omlott össze.
A vilagbajnokság döntőjében elszenvedett 3:2-es vereség különösen annak fényében fájó, hogy az ellenfelünket, vagyis az NSZK válogatottját a nyitómeccsen 8:3-ra gázoltuk el, és a fináléban is ugyanolyan parádésan kezdtünk. Alig telt el tíz perc, máris 2:0-ra vezettünk, és ekkor úgy tűnt, hogy a teljesen esélytelennek számító németek – akárcsak a csoportmérkőzésen – ezúttal sem ússzák meg a kiütést.
A rémálom azonban rövidesen kezdetét vette, és a két nehéz összecsapást, a brazilok és az uruguayiak ellenit sikerrel megvívó magyar csapat tíz percen belül elherdálta előnyét. Ezután újra nekiveselkedtünk, de ahogy az ilyenkor már lenni szokott, semmi sem sikerült, sőt, a nehéz talajú pályán egyre jobban elfáradtunk, amelynek egyenes következménye lett, hogy a hajrában kaptunk egy könnyen elkerülhető gólt, amely végül a vesztünket okozta.
Noha Puskás egyenlített, a jatékvezető les címén nem adta meg a szabályos találatot, így a hosszú éveken át tartó veretlenségi sorozatunk ködbe veszett. A magyar futball legnagyobb győzelme, az öröm és ünneplés helyett bekövetkezett az, amire senki sem számított: Puskásék „csak” ezüstérmesek lettek a svájci világbajnokságon.
A vereség hírére idehaza példátlan eseménysorozat vette kezdetét.
Este kilenckor a November 7. téren a rettegett államvédelem székházának közelében körülbelül három-négyezer ember gyűlt össze. Először Puskás Ferencet és Sebes Gusztávot szidalmazták, majd újságokból fáklyákat gyújtottak.
A feldühödött szurkolók ezután a Magyar Rádióhoz, a Bródy Sándor utcába vonultak, miközben újabb és újabb emberek csatlakoztak a tömeghez, amely egyre félelmetesebbé vált.
Noha a Rádió épületét szigorúan őrizte az államvédelem, a tüntetőknek sikerült betörniük az udvarra. A rádió vezetősége kénytelen-kelletlen tárgyalni kényszerült a lázongókkal, akiknek a fő követelése az volt, hogy a rádión keresztül üzenhessenek Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak és Puskás Öcsinek, hogy „készüljenek, mert ki lesznek végezve.”
Balsors magyar módra…
Évtizedekkel később aztán jeles történelemkutatók úgy nyilatkoztak, hogy mégsem volt haszontalan ez a vereség. Sokak szerint ugyanis – miután akkoriban a futball jelentette az egyetlen vigaszt az elviselhetetlen életszínvonal mellett – ez a csalódott állapot vezetett az 1956-os októberi forradalomhoz, amely az első, ám nem is olyan apró rést ütötte az addig sziklaszilárdnak tűnő kommunista rendszer baljósan meredező bástyáján.
És hogy mi lett volna, ha?
Ezt már sosem tudjuk meg, egy dolog azonban világosabb a napnál is: ahogyan az angolok nevezték, a Magical Magyars, és ahogy mi hívjuk őket, az Aranycsapat minden idők egyik legjobb futballválogatottjaként örökre beírta magát a labdarúgás aranykönyvének legdícsőségesebb oldalaira…
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)