Tegnap este kialakult a katari labdarúgó-világbajnokság döntőjének párosítása, ahová két olyan válogatott jutott be, amely egy esetleges vasárnapi győzelemmel immár harmadik alkalommal emelheti fel az egyetemes sport legnagyobb presztízsű trófeáját.
Noha a fináléig vezető úton mindkét gárdának akadtak nehéz pillanatai, aligha vitatható, hogy megérdemelten jutottak el idáig.
De minden további szószaporítás helyett nézzük meg, hogy kik azok, akiknek a legnagyobb szerepük van a sikerben!
Ahogy a futballberkekben közismert mondás tartja, végy egy jó kapust!
Nos, a franciák is eképpen cselekedtek…
A derék gall szakemberek olyannyira komolyan vették ezt a kitételt, hogy miután 2008-ban Hugo Lloris képében megtalálták az ideális jelöltet, előfordulhat, hogy egészen nyugdíjas koráig nem kívánják lecserélni. És milyen igazuk van, az immár 144-szeres válogatott hálóőr valóban a megbízhatóság mintaképe.
Pedig eleinte nem sok jel utalt rá, hogy a kis Hugo (aki a híres íróról, Victor Hugóról kapta a nevét) kiváló kapus lesz, sőt, hogy egyáltalán labdarúgó lesz.
Gyermekkorában ugyanis sokáig egy másik sportágban, a teniszben aratott nagyszerű sikereket, a korosztályában az egyik legjobbnak számított.
Szülei rendkívül gazdag emberek voltak, az édesapja bankár, az édesanyja ügyvéd, így a Lloris családnak nem okozott gondot megteremteni a legjobb feltételeket, hogy gyermekük ideális körülmények között készülhessen.
Igen ám, de a sporttársaival két teniszedzés között rendszeresen focicsatákat vívtak, ahol az egyik alkalommal kapus nélkül maradtak. Hugo állt be a kapuba, és ha már ott volt, azonnal szemet szúrt egy éles szemű helyi szakembernek, aki rávette, hogy a tenisz mellett futballedzéseken is részt vegyen.
Tenisz és labdarúgás, így ment ez hosszú ideig, mígnem amikor már a tanulás rovására ment a sok sportolás, tizenhárom éves korában, egy forró nyári délután hosszas huzavonát követően választania kellett.
– Legyen a futball! – döntött a salakos teniszpályáról lefelé jövet, majd elcsomagolta az ütőjét, hogy többet elő se vegye.
És ha már a focit választotta, bele is adott apait-anyait, hogy elérje céljait, vagyis hogy bekerüljön szülővárosa, Nizza első csapatába. Oly nagy sikerrel tette mindezt, hogy tizennyolc esztendősen már az ő nevével kezdődött az összeállítás.
Kezdetét vette egy csodálatos karrier…
Rövidesen a patinás Lyon kapujában találta magát, hogy négy év múlva Londonba, a Tottenham Hotspursbe igazoljon, ahol mára igazi klublegendává nőtte ki magát.
De a klubsikerek eltörpülnek a válogatottal elért elképesztő eredmények mellett.
Hugo Lloris ugyanis vasárnap azon kevés kapusok mellé csatlakozhat, akik kétszeres világbajnoknak mondhatják magukat.
Pedig talán ő sem gondolta volna mindezt akkor, azon a bizonyos sorsfordító napon, 1999 nyarának egyik legforróbb délutánján, amint éppen lefelé ballagott a nizzai teniszcentrum salakpályájáról…
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 50.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)