Sporttörténelem

Ismert és elfeledett történetek a sporttörténelem fejezeteiből.
Alphonso Davies

A libériai fiú

“Liberian girl, you came and you changed my world”, szabad fordításban “libériai lány, eljöttél, hogy megváltoztass mindent” énekelte több mint harminc esztendővel ezelőtt nagy sikerrel a popzene koronázatlan királya, Michael Jackson.

Aztán eltelt több mint másfél évtized, és megérkezett Kanadába egy libériai fiú, és valóban megváltoztatott mindent. Különösen a kanadai labdarúgást, amely mindaddig a jégkorong, a kosárlabda és az amerikai futball árnyékában, afféle megtűrt úri hóbortnak számított csupán arrafelé.

De vajon hogyan keveredett egy ötéves kisfiú a forró közép-afrikai országból a jégmezők és a havas tájak birodalmába, Kanadába?

A kis Alphonso szülei a kilencvenes évek végén a polgárháború sújtotta Libériában éltek, de miután egyre kilátástalanabbá vált az élet hazájukban, sorsdöntő lépésre szánták el magukat. Elmenekültek a szülőföldjükről, hogy minél távolabb kerüljenek a fegyveres harcoktól, az erőszakos megmozdulásoktól, hiszen tisztességes, békés emberekként hallani sem akartak a háborúról. Útjuk a szomszédos Elefántcsontparton keresztül Ghánába, egy Buduburam nevű település menekülttáborába vezetett.

Itt született meg 2000. november második napján az első gyermekük, Alphonso Davies.

A körülmények szegényesek voltak a táborban, gyakran éheztek is, ám a legfontosabb dolgot mégis megtalálták.

A békét.

Kereken öt évig éltek itt, amikor végre felcsillant a remény. A távoli Kanada menekültprogramja keretében a ghánai tábor néhány családjának új otthont, új hazát ígért, és a tengerentúlra költöztette őket. 2005-öt írtunk, a Davies család addigra már ötfősre bővült, és nagy reményekkel nekivágott az ismeretlennek, méghozzá az Ontario államban található Windsor városának.

Egy évet töltöttek itt, amikor egy igazi nagyvárosba, Edmontonba tették át a székhelyüket. A kis Alphonso itt kezdte meg az iskolai tanulmányait. És még valamit, amely aztán mindent megváltoztatott. A futballozást.

Félénk, szégyenlős kisfiú volt, ám ha a focizásról volt szó, mintha kicserélték volna. Olyan ügyesen terelgette a labdát, ráadásul olyan szélvészgyors volt, hogy a város összes futballista palántája vele akart egy csapatban lenni. Nem csoda, ha már tizenötéves korában felfigyeltek rá az ország egyik legjobb gárdájának, vagyis a Vancouver Whitecapsnak a szakemberei.

Alphonso Davies
Alphonso Davies és családja

Itt aztán a csiszolatlan gyémántból rövidesen csillogó drágakő lett, akit még a tizennyolcadik születésnapja előtt leigazolt Európa egyik legpatinásabb klubja, a Bayern München.

És a tündérmese folytatódott…

2019 elején bemutatkozott a Bundesligában, és még ugyanabban az évben német bajnok lett, amelyet azóta újabb három aranyérem követett. Eközben felemlehette a Bajnokok Ligája serlegét, a Szuper kupát, a klubvilágbajnokság trófeáját, no, és kivezette Kanada válogatottját a katari világbajnokságra, ahol megszerezte hazája történetének első vébé gólját.

Ám ha megkérdezik tőle, hogy melyik címére a legbüszkébb, nem ezen felsoroltak közül fog választani…

A legfontosabb küldetésének ugyanis azt tarja, hogy a nagykövete lehet az ENSZ által létrehozott Menekültügyi Főbiztosságnak, amely pont az olyan családoknak nyújt segítséget, mint amelyinben ő is felcseperedett. Mert nagyon jól tudja, ha akkor, a kilencvenes évek végén Ghána, majd utána Kanada nem nyújt segítőkezet nekik, ma már talán nem is élne.

Ehelyett viszont Alphonso Davies huszonkét esztendős korára igazi példaképpé, milliók bálványává vált.

Egy libériai fiú, aki eljött, és megváltoztatott mindent…