Valószínűleg kevesen számítottak arra, hogy a 2022-es labdarúgó-világbajnokság elődöntőjében a címvédő Franciaország Marokkó legjobbjaival találkozik. Ám az észak-afrikaiak történelmet írtak, és európai sztárcsapatokat búcsúztatva már a finálé küszöbén állnak.
Biztosak lehetünk benne, hogy mindannyian nagyon várják ezt a szerda esti történelmi elődöntőt, már csak azért is, mert több jelenlegi vagy egykori csapattárs nézhet farkasszemet egymással. Gondoljunk csak a PSG jobbhátvédjére, Hakimire, aki az egyik legjobb barátjátját, a gólkirályi címre törő Mbappét próbálja majd kikapcsolni a játékból.
De a pálya túloldalán is érdekes párharcoknak lehetünk szemtanúi, amikor a müncheni különítmény, a marokkói Mazraoui klubtársait, Pavard-t vagy Conant igyekszik majd lefutni.
Ám mindezek mellett ismerjünk most meg egy sokkal kevésbé szem előtt lévő, egészen különleges kapcsolódási pontot…
2007, Grenoble
A dél-kelet franciaország kisváros sosem a futballcsapata sikereitől volt hangos. Olyannyira igaz mindez, hogy történetünk kezdetéig közel két generáció nőtt fel úgy, hogy a helyi szurkolók akárcsak egyetlen szezon erejéig is élvonalbeli mérkőzéseket láthattak volna.
Grenoble-ban több mint negyven évig próbálkoztak mindhiába az első osztályú tagság megszerzésével, de rosszabb pillanataikban nemhogy feljutás, hanem egyenesen kiesés lett a vége, és máris a harmadik vonalban találtak magukat.
Aztán 2004-ben úgy tűnt, hogy rájuk mosolyog a szerencse, ugyanis egy távol-keleti cég megvásárolta a klubot, hogy azonnal nekilásson a megerősítésének.
Noha a villámgyors feltámadás elmaradt, egyre jobban körvonalazódni látszódott egy sokkal fényesebb jövő. Ennek az egyik kulcsfigurája egy francia születésű, ám sokszoros marokkói válogatott védő volt, aki rutinjával és biztató szavaival sokat segített a még tapasztalatlan, fiatal csapattársainak.
Különösen egy, a klub utánpótlásából felkerült nyakigláb, kissé szögletesen mozgó csatár szorult rá az istápolására, hiszen bármennyire is igyekezett, csak nem sikerült elnyernie a vezetőedző bizalmát.
A nyári kánikula kellős közepén, az alapozás során a pályafutása végéhez közeledő hátvéd és a zöldfülű center rengetegszer kerültek szembe egymással. Párharcaikat többnyire az idősebb játékos nyerte meg, de tudta, hogy minden egyes alkalommal száz százalékot kell nyújtania, ugyanis az ifjú szemében olyan tűz lobogott, amelyet addig még sohasem látott.
Az öreg harcos nem értette, hogy az edzőjük miért nem számít a csatárra, és az egyik edzés után így szólt a nála egy fejjel magasabb társához:
– Kicsi, benned sokkal több van, minthogy a padon ülj. Igazolj el oda, ahol bíznak benned. Meglátod, nem fogod megbánni.
És a mellőzött center szót fogadott…
Fogta a sátorfáját és a több játéklehetőség reményében a harmadosztályú Istres csapatához csatlakozott, ahol a 2007-2008-as szezonban alapember lett.
Eközben egykori csapata, a Grenoble a marokkói válogatott védő hathatós közreműködésével feljutott az élvonalba. Az ifjú a csereidőszak lejártával rohant volna vissza, ám Bazsdarevics mester kijelentette, hogy nem üti meg az első osztály szintjét, így mehet isten hírével, amerre lát.
Nem túl biztató jövőkép egy huszonkét esztendős fiatalember számára, de ő csak azért sem adta fel. Visszatért a második vonalba, a Tours csapatába és elkezdte ontani a gólokat. Hogy aztán kezdetét vegye egy mesébe illő karrier. Rövidesen szerződtette az élvonalbeli Montpellier, ahol bajnoki címet nyert, majd lecsapott rá az Arsenal.
Ekkor már a francia válogatottnál is felfigyeltek rá. 2022-t írunk, több mint tíz év telt el azóta, és bármilyen hihetetlen is, a hórihorgas csatár még mindig a legmagasabb szinten futballozik.
Viszont egykori grenoble-i csapattársa, aki oly sok jó tanáccsal látta el annak idején, már réges-rég visszavonult.
De csak mint játékos…
Helyette edzőnek állt, mert érezte, hogy a szakmai tudása és a pszichológiai érzeke egyszer még aranyat érhetnek.
És így is lett…
Idén tavasszal a marokkói Wydad szakvezetőjeként megnyerte az Afrikai Bajnokok Ligáját, hogy ezután még egy szintet lépjen. Csodát tett a marokkói válogatott szakvezetőjeként…
Nem mindennapi történetünk két főhőse, a két egykori grenoble-i csapattárs szerda este újra találkozni fognak. De ezúttal ellenfélként.
Azonban egy dologban biztosak lehetünk…
A meccs előtt mindketten örömmel révednek majd vissza a múltba. Mégpedig arra a bizonyos nyári alapozásra, 2007 forró nyarán, amely örökre megváltoztatta az életüket.
