A közelmúlt gyakori futballista halálesetei, és legfőképpen azoknak az okai érdekes kérdéseket vetnek fel, amelyet már a szakemberek sem hagyhattak szó nélkül.
Hogy miről is van szó?
A labdarúgók pályafutása alatti rengeteg fejelés és az időskori demencia közötti nyilvánvaló összefüggésről, amely egyre ijesztőbb méreteket ölt.
Példaként felhozhatnánk külföldi eseteket, de sajnos nem kell olyan messzire utaznunk, hogy egyértelművé váljon a helyzet.
De nézzünk csak körül jobban…
Az angol válogatott 1966-ban, a hazai rendezésű világbajnokságon ért fel a csúcsra, és ezt a sikert azóta sem sikerült megismételniük, így érthető, hogy az akkori aranyérmesek a mai napig nemzeti hősként szerepelnek a köztudatban. A legendás csapat tagjai közül az elmúlt időszakban többen is elhunytak, amely mivel idős emberekről van szó, előbb-utóbb sajnos elkerülhetetlen, ám az elhalálozások okait vizsgálva döbbenetes tényre figyelhetünk fel.
A legjobb tizenegyből ugyanis nem kevesebb mint négy játékosnak is demencia okozta a halálát: Ray Wilson négy évvel ezelőtt, 2018 júliusában, Martin Peters egy évvel később, 2019 novemberében, Jackie Charlton (akinek ráadásul az öccse, az aranylabdás Bobby Charlton is ezzel a neurodegeneratív betegséggel küzd), valamint Nobby Stiles pedig tavalyelőtt hagyott itt bennünket.
És ha már a ködös Albionban vagyunk, vessünk egy pillantást a Manchester United BEK-győztes gárdájára, ahol Dennis Law immár a nyolcadik játékos, aki demenciában szenvedett, vagy szenved ma is.
Az angol szövetség nem is hagyhatta annyiban a dolgot, és a 12 éven aluliak bajnokságában tavaly betiltotta a fejelést, próbálva megelőzni a későbbi egészségügyi károsodásokat.
Más kérdés, hogy a múlt században sokkal gyengébb minőségű labdákkal játszottak, amelyek különösen akkor váltak veszélyessé, amikor eső esett, így akár megkétszereződött a súlyuk. Márpedig az ilyesmi egy-egy felszabadítást vagy kirúgást követően hatalmas ütést mért a játékszert viaszafejelő játékos fejére, és ha ezt valaki edzésenként, meccsenként 10-15-ször átélte, ráadásul akár két évtizeden keresztül, annak sajnálatos következményei nyilvánvalóan nem maradhattak el.
A hazai esetek is egyértelműek, mert amíg az atlagembereknél nagyjából öt százalék körüli a demencia halálozási aránya, mindez a futballistáknál 30-40 százalék.
Sajnos közelről is érintve vagyunk, elég ha csak az Újpest 56-szoros válogatott, kétszeres bajnok hátvédjére, Tóth Jokkára gondolunk, akinek korai halála és utolsó évei még inkább felvetik ezt a szörnyű problémát. Mert félő, hogy sajnos nem ő volt az utolsó áldozat…