„Nem, nem, ez velem soha nem fordulhat elő. Tízéves koromban megfogadtam, hogyha akár csak egyszer is eltöröm dühömben az ütőmet, akkor abban a pillanatban abbahagyom a teniszt.
Örökre.
Tudjátok, ez csupán akarat és önfegyelem kérdése.”
Ezt a néhány mondatot egy olyan teniszező mondta nemrégiben, aki éppen tegnap nyerte meg a 22. (!!!) Grand Slam trófeáját.
Egy olyasvalaki, akit teljes profi karrierje alatt, immár két évtizede elkerültek a botrányok, aki egyszer sem került, mert nem kerülhetett fel negatív felhanggal az újságok címoldalára. Sem a pályán, sem a magánéletében nem adott okot rá…
Mindig sportszerűen élt, mindig sportszerűen viselkedett, és ma már talán nincs egyetlen ember sem a földtekén, aki ne ismerné el, hogy ő minden idők egyik legnagyobb sportembere.
Noha sportcsaládba született, egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy teniszező lesz belőle, az pedig különösen nem, hogy profi játékossá válik, ugyanis a mallorcai kisfiú környezetében csaknem mindenki a labdarúgást szerette.
Születése pillanatában, 1986-ban a nagybátyja, Miguel Ángel már profi futballista volt, sőt, hamarosan spanyol válogatott lett, így természetesnek tűnt, hogy a család legkisebb fiúgyermeke is a zöld gyepen próbálja meg kibontakoztatni tehetségét.
Az édesapja, Sébastian mindent megtett érte, hogy a srác a nagybácsi, Miguel Ángel nyomdokaiba lépjen, ám egy dolgot kihagyott a számításaiból. A legidősebb testvért, a két évvel idősebb bátyját, Tonit, aki viszont egy másik sportág megszállottja volt. Olyannyira, hogy miután befejezte asztaliteniszezői karrierjét, nagyobb labdára és játéktérre váltott, hogy főállású teniszedző legyen.
A mindössze hároméves, jobbkezes unokaöccsével ekkor próbáltatta ki a teniszt, és azonnal meglátta benne az isteni szikrát. Rövidesen átrakatta vele az ütőt a bal kezébe, mondván, hogy ez később nagy előny lehet, és olyan kőkemény edzesmunkába fogtak, hogy a kisfiú gyakran sírva ment haza. Ám ez egyáltalán nem tántorította el, sőt, tovább ösztökélte, hogy ő legyen legjobb.
Noha a kissrác hosszú évekig a futballt és a teniszt párhuzamosan űzte, tízévesen választás elé állították.
Melyik sportág legyen az igazi?
Mert mindkettőt mégsem űzhette tovább, ugyanis a sok edzés a tanulás rovására kezdett menni. És ekkor Toni azt mondta, hogyha ez a fiú a teniszt választja, és ő edzheti tovább, akkor egy szép napon világelső lesz belőle…
Azóta eltelt huszonöt esztendő, és a kisfiú nemcsak hogy világelső lett, hanem huszonkétszeres Grand Slam-győztes, amellyel ma már a legeredményesebb játékos a sportág történetében.