Kedden, alig valamivel a déli harangszó után olyasmit láthattunk a televízióban, amelyre eddig nagyon kevés példa akadt a labdarúgó-világbajnokságok történetében. Egy lesajnált kiscsapat, amely csupa ismeretlen játékossal érkezett a tornára, a félidei hátrányát tíz perc alatt eltüntetve, megfordította az állást a világ egyik legerősebb válogatottja ellen, amelyben minden idők egyik legjobb játékosa is pályára lépett.
Argentína – Szaúd-Arábia
A katari világbajnokság legegyértelműbb mérkőzése, mondták a szakemberek, és mi tagadás, ezzel még a legvérmesebb szaúdi szurkolók is egyetértettek. Meglehet, bíztak ugyan a tisztes helytállásban, de még élénken bennük élt a négy évvel korábbi vébé bemutatkozó mérkőzése, amikor az orosz válogatott alaposan helybenhagyta őket. Akkor a szbornaja ötöt vágott, és amikor tegnap Messi már a tizedik percben betalált, azonnal felrémlett bennük az a lidérces moszkvai este.
Ám a kispadok mellett, egy filmsztárokat idéző megjelenésű úriember, bizonyos Hervé Renard fejében meg se fordult az ilyesmi. Ő győztes típus és mint Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya, immár három esztendeje ezt a képességet próbálja átadni a tanítványainak.
Igaz, az hogy a francia szakember győzelemre született, elég sokáig titokban maradt. Még saját maga számára is.
Fiatal labdarúgóként a másodosztályú Cannes csapatában több-kevesebb sikerrel a védelemben szerepelt, amikor a nyolcvanas évek végén sikerült kiharcolniuk a feljutást. Ekkor került fel az ificsapatból egy rendkívül tehetséges játékos, aki kiismerhetetlen cseleivel rendre bolondot csinált belőle az edzéseken. Az ördöngős tizenhét esztendős ifjút Zinedine Zidane-nek hívták…
Ráadásul főhősünk az ellenfelek klasszis csatáraival szemben sem boldogult, így belátva saját korlátait, visszatért az alacsonyabb ligákba. Már ekkor arra készült, hogyha játékosként nem is sikerült, edzőként majd sokra viszi. Más kérdés, hogy miután megszerezte a diplomát, egyetlen valamirevaló csapat sem kereste, így kénytelen-kelletlen takarítónak állt, hogy meg tudjon élni valamiből. Ennek ellenére Hervé Renard nem adta fel az álmait.
Képezte magát, tanult és várta a lehetőséget. Ekkortájt egy veterán edző, a korábban a világ számos egzotikus országában, de elsősorban Afrikában dolgozó Claude Le Roy segédedzőt keresett, aki vele tartana Kínába. Főhősünk ugrott az ajánlatra, és egycsapásra megváltozott az élete.
Az idős mentorával nagyon jól megértették egymást, és amikor 2008-ban a futballban nem túl veretes afrikai ország, Zambia megkereste Le Royt, ő fiatal tanítványát ajánlotta. Renard pedig felült a legelső repülőgépre, hogy meg se álljon a távoli Lusakáig, a dél-afrikai ország fővárosáig.
A többi pedig már futballtörténelem.
Hervé Renard a kissé lesajnált Zambia együttesével megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját, hogy két év múlva kissé északabbra, Elefántcsontpartra tegye át a székhelyét. Nos, itt sem adta alább, 2015-ben Yaya Touréékat is Afrika trónjára ültette, ezzel egyedüli szakvezetőként két különböző válogatottal is a csúcsra ért a kontinenstornán, vagyis immár két országban lett nemzeti hős.
Ám a világvándor nem szeret sokáig egyhelyben maradni, következhetett Marokkó, amelyet húsz év szünet után kijuttatott a 2018-as világbajnokságra. Ekkorra már a pénzügyekben elég jól álló szaúd-arábiai emír is kinézte magának, márpedig ha ő valamit a fejébe vesz, akkor az általában úgy is lesz. Felhívta a francia varázslót, és néhány hónap múlva Hervé Renard meg is érkezett Rijádba, hogy elkezdje a szaúdiak felkészítését a 2022-es katari világbajnokság selejtezőire. Kiváló taktikát eszelt ki, megszervezte a csapatjátékot, így aztán a kijutást könnyűszerrel megoldották, kezdődhetett a több hónapos edzőtábor.
Így érkeztünk el 2022. november 22-éhez, amikor Szaúd-Arábia a Lionel Messi vezette Argentína ellen lépett pályára, és a világbajnokságok történetének egyik legnagyobb meglepetéseként 2-1-re legyőzte a világklasszisokkal felálló dél-amerikaiakat.
És ekkor az emír – akárcsak 2019-ben – felemelte a telefonját.
Hogy szobrot rendeljen Hervé Renardról…
