Gyakori jelenség a futballpályákon, hogy egy játékos, aki a régi klubja ellen gólt szerez, nem ünnepli meg a találatát, sőt, szinte elnézést kér az egykori csapata szurkolóitól, hogy elrontotta a kedvüket. Mivel egy labdarúgó annyiszor válthat klubot, ahányszor csak akar, akadnak olyanok, akik szezononként akár három vagy négy alkalommal is összefutnak az egykori csapattársakkal, ilyenformán ez nem számít különleges dolognak.
Legalábbis a klubfutballban.
Mert bizony válogatott szinten erre minimális az esély, ugyanis ha valaki egyszer már felhúzta valamelyik válogatott mezét, akkor az soha többet nem játszhat más nemzeti együttesben. Tegnap a világbajnokságon mégis megtörtént, hogy egy játékos a gólja után szinte bocsánatért esedezett az ellenfél szurkolói felé. De vajon hogyan lehetséges mindez?
A Svájc-Kamerun meccsen járunk, alig két perc telt el a második félidőből, amikor gól nélküli állásnál az apró termetű svájci támadóhoz, Shakirihez került a labda. A szélső a kameruni tizenhatos jobb oldalánál felnézett, majd remek ütemben tálalt a középen egyedül felejtett középcsatár, Breel Embolo elé, aki az ötösről gondolkodás nélkül a hálóba vágta a labdát. Kitörő gólöröm helyett azonban megállt, felemelte a kezeit, mint aki egyik pillanatról a másikra megbánta, amit tett.
Persze nyilván nem erről volt szó, sőt, legbelül egész biztosan nagyon boldog volt, de ezzel a gesztussal megpróbálta a tiszteletét kifejezni Kamerun iránt.
A szülőhazája iránt…
Embolo ugyanis huszonöt esztendővel ezelőtt éppen Kamerunban, közelebbről a fővárosban, Yaoundében született. Ezzel a találattal pedig Embolo a világbajnokságok történetének első olyan játékosa lett, aki a szülőhazája ellen szerzett gólt. De nézzük csak meg közelebbről, hogyan is lett a tehetséges ifjú éppen svájci válogatott…
2002-t írtunk, amikor Embolo szülei elváltak, és az édesanyja, Germaine úgy döntött, hogy két fiával egyetemben nekivág az ismeretlennek, és a jobb élet reményében Európába költözik. Egészen pontosan Franciaországba.
Amikor a kis család már kezdte volna megszokni az új otthonát, Germaine megismerkedett egy úriemberrel, és hamarosan szerelembe estek egymással. Márpedig ez az úriember Baselben, vagyis Svájcban élt. Egy évnyi távkapcsolat után az édesanya nagy elhatározásra jutott, és gyermekeivel együtt a helvét nagyvárosban folytatják tovább az életüket.
A kis Embolo itt ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, és itt lett ennek a csodálatos játéknak a megszállottja. A szobája falát teleragasztotta a kedvenc csapata, a Barcelona posztereivel, különösen Samuel Eto’o és Ronaldinho képeivel. Rövidesen kiderült róla, hogy neki is rendkivüli érzéke van a futballhoz, így az egyik helyi kiscsapat után a nagyhírű FC Basel akadémiájára került.
A többi pedig már maga a megtestesült álom…
Tizenhat évesen bemutatkozhatott a felnőttek között, sőt rögtön bajnokcsapat tagja lett, majd alig egy év múlva már a válogatott meghívóját postázták neki, és egy hónappal a 18. születésnapját követően már be is mutatkozhatott Svájc legjobbjai között. Bár egy sérülés miatt hosszabb időre kidőlt, a fejlődése töretlen volt, így rövidesen egy topbajnokságban találta magát. A Bundesligában először a Schalke, majd a Mönchengladbach játékosa volt, hogy idén nyáron országot váltson és a Monaco labdarúgója legyen. Mindeközben huszonöt esztendős korára máris hatvan válogatott mérkőzés szerepel a neve mellett.
És hogy mennyire nem felejtette el, hogy honnan indult?
Édesanyjával közösen létrehozták a Breel Embolo Alapítványt, amely egyrészt a Svájcba bevándorolt nehéz sorsú családoknak segít, hogy tanulni, illetve sportolni tudjanak, másrészt a szülőhazájában élő, rengeteg szegény sorban felnövő gyermek élelmezését és taníttatását fedezi. Breel Embolo pedig immár maga is családos ember, férj és édesapa, aki a világon mindennél jobban imádja a négyéves kislányát, Naliyát. És ha valaki azt gondolja, hogy a távoli Kamerunban maradt édesapjával nem jó a kapcsolata, akkor az nagyot téved. A büszke apukát rendszeresen elhívja a meccseire, sőt, sokszor az unokatestvérei is vele tarthatnak.
Így minden bizonnyal ők is élőben láthatták a kiváló csatár tegnapi győztes gólját, és a mérkőzés után büszkén gratulálhattak neki. Egyfelől a mindent eldöntő gólhoz, de legfőképpen ahhoz, hogy legyen bármekkora sztár is, nem felejtette el, hogy kisfiúként honnan indult. Van is okuk büszkének lenni rá, hiszen Embolo tiszteli a szülőhazáját, segíti a nehéz sorsú gyermekeket, és nem mellékesen rugdossa a gólokat.