Mivel az 1978-as világbajnokság után az MLSZ akkori teljhatalmú elnöke eltiltatta a válogatottságtól a magyar futball legnagyobb tehetségét, Törőcsik Andrást, úgy festett, hogy végérvényesen megtörhet az ígéretesen induló pályafutása.
Azonban a végtelennek látszó, koromsötét alagút végén egyszer csak felvillant a reményt adó fény.
A zseniális centernek nem más, mint a klubedzője, Várhidi Pál üzent, hogy jöjjön be hozzá egy négyszemközti megbeszélésre. Az 1978-79-es szezon már küszöbön volt, amikor a szakember leültette Andrist a Megyeri úti stadion irodaházának büféjében, majd mélyen a szemébe nézett, és így szólt:
– Andris, készen állsz?
– Dehogyis, Pali bá! Hiszen kicsináltak ezek a szemetek – válaszolta a csatár letörten.
– Na, idefigyelj! Tegyél nagy ívben rájuk! Itt Újpesten te vagy a király, és én köréd fogom építeni a csapatot! És ha törik, ha szakad, megvédjük a bajnoki címünket!
– Már vagy egy hónapja nem edzettem.
– Nem baj, holnap délelőtt újrakezdjük – zárta le a mester a beszélgetést, miközben barátságosan megütögette Andris vállát, majd így szólt: – Kese, jobb leszel, mint valaha!
A következő hetek, hónapok tökéletesen igazolták a nagy tekintélyű szakember mondatait. Törő abban a pillanatban amint újra futballcipőt húzott, felragyogott a kedve és kivirult az arca. Valahogy úgy, mint amikor négy évvel korábban először léphetett pályára a Megyeri úti stadionban. Alig három hónappal az eltiltást követően az újpesti szurkolók újra eksztázisban ünnepelhették a zseniális center találatait, pimasz cselsorozatait és mértani pontosságú gólpasszait. Szólógóljainak láttán pedig még az ellenfelek szimpatizánsai is elismerően bólogattak.
Mindezek alátámasztására elég ha csak a Zbrojovka Brno elleni idegenbeli Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzésen nyújtott alakítását idézzük fel. Történt ugyanis, hogy Andris a találkozó hatvanhetedik percében, valahol a félpálya közelében, egészen kikeveredve a bal oldalra, labdát kapott. Az újpesti kilences befelé húzott, egy remek ütemű csellel elfektette a rátámadó csehszlovák játékost, majd egy látványos átlépős trükkel úgy küldte a szélrózsa összes irányába a teljes hazai védelmet, hogy teljesen megnyílt az út a Brno kapuja felé. A tarthatatlan csatár amint a tizenhatos előterébe ért, lövésre szánta el magát, a játékszer pedig védhetetlenül vágódott a hazaiak kapujának jobb alsó sarkába.
Noha a továbbjutás nem sikerült, a Törőcsik vezette újpesti alakulat hamar vigaszra lelt. A bajnokságban remekül meneteltek, és egy kilencmeccses győzelmi sorozatnak köszönhetően tavasszal végérvényesen a tabella élére álltak. És hogy teljes legyen a boldogság, Andris – Nyilasi Tibivel egyetemben – feloldozást nyert, és márciusban, az NDK ellen mindketten visszatérhettek a nemzeti tizenegybe. Nem is akárhogyan!
Alig telt el negyedóra a mérkőzésből, amikor – mintha csak az égiek is így akarták volna – egy baloldali beadás után a németek hórihorgas kapusa, Rudwaleit elszámította a labda ívét, és ügyetlenül továbbpaskolta a kapuja felé tartó labdát. Balszerencséjére a hosszú saroknál feltűnt egy piros mezes játékos, aki hiába volt alacsony, ha már arra járt, közelről a hálóba bólintott.
Az eltiltott centernek, Törőcsik Andrásnak nem volt nehéz dolga, ám pályafutásának valószínűleg legegyszerűbb gólja mégis az egyik legfontosabb volt.
Az „elvtársak” által több mint fél évre eltiltott klasszis csatár ekkor érezte úgy, hogy visszatért oda, ahová mindig tartozott. A magyar válogatott és a magyar futball legnagyobbjai közé. És a diadalmenetnek még nem volt vége. Andris az Újpesti Dózsa színeiben egyre-másra játszotta a jobbnál jobb mérkőzéseket, így természetes volt, hogy a szurkolók első számú kedvence lett. A Megyeri úti meccsek alatt percenként zendült fel a „Táncolj Törő!” rigmus, és minden jel arra utalt, hogy a világklasszis csatár végleg lezárta a közelmúlt csalódásait.
A Dózsa töretlenül menetelt az újabb bajnoki cím felé, amelyből a kiismerhetetlenül cselező, még mindig csak huszonnégy éves támadó alaposan kivette a részét, ezzel újra bekerült a világsztárok szűk körébe, a szakemberek noteszében ismét ő volt a nagybetűs futballista.
