Franciaország csupán egyetlen győztes mérkőzésre van attól, hogy 2018 után ismét világbajnok legyen, és ezzel a brazilok 1962-es diadala után hatvan esztendővel újra címvédésre kerüljön sor.
Ha sikerül ez az elképesztő bravúr, akkor egy olyan különleges rekord is megszületik, amelyre még nem volt példa a világbajnokságok kilencvenkét éves történetében.
De ahhoz, hogy megértésük miről is van szó valójában, vissza kell ugranunk egy kicsit az időben.
Röpke huszonöt esztendőt…
Kezdődött azzal, hogy a FIFA hosszas tanácskozás után Franciaországnak ítélte oda az 1998-as vébé rendezési jogát. A gallok nagyon megörültek a lehetőségnek, ugyanis így biztossá vált, hogy 1990-nel és 1994-gyel ellentétben ezúttal biztosan ott lehetnek a tornán.
Ráadásul egy kifejezetten tehetséges generáció érett be addigra, hiszen Desailly, Pires, Henry és különösen Zidane már ekkor a világ legjobbjai közé tartoztak.
No, és a jobbhátvéd posztján játszó monacói fiatalember sem volt akárki, ugyanis Lilian Thuramot kis túlzással fél Európa le akarta igazolni. A guadeloupe-i születésű védő aztán még a vébé előtt két évvel Olaszországban, az akkortájt bombaerős Parma együttesénél kötött ki.
A tej és a sonka városában azonnal befogadták a szurkolók és a csapát is szárnyalni kezdett. Ráadásul Liliam magánélete is remekül alakult, 1997-ben itt született meg a kisfia, aki egy jamaikai prédikátor után a Marcus keresztnevet kapta.
Alig telt el egy év, következett a világbajnokság, amely a franciák legdédelgetettebb álmát valósította meg, történetük során először ők lettek a földkerekseg legjobbjai. És ehhez főhősünk is hozzátette a magáét, az elődöntőben például az ő két góljával múlták felül a horvát válogatottat.
2000-ben mindezt megfejelte egy Európa-bajnoki címmel is, innentől pedig csupán egy lépés volt a világ egyik leghíresebb csapata, a torinói Juventus, ahol bajnoki címeket nyert és BL-döntőt játszhatott.
Közben a gyermekét, Marcust, ha csak tehette elvitte magával az edzésekre. Ilyenkor tanítgatta, hogyan kell passzolni, cselezni vagy fejelni, és ha a kisfiúnak sikerült egy-egy mozdulatot ügyesen végrehajtania, az apuka talpra ugrott a kispadról, kihúzta magát, és büszkén mutatta a mellette lévő csapattársainak:
– Látjátok, ő az én fiam!
Ezek után nem csoda, hogy rövidesen a kissrác is igazolt labdarúgó lett. Különböző francia akadémiákon nevelkedett, majd amint elvégezte az általános iskolát, jöhetett a nagy ugrás, a híres FC Sochaux utánpótlás-gárdája. Itt végigjárta a szamárlétrát, és három év múlva a felnőttek között is bemutatkozhatott.
Lilian Thuramnál aligha akadt boldogabb édesapa ekkortájt a világon, és amennyire csak tudta, tovább egyengette fia pályafutását. Aztán amikor a Bundesligában szereplő Mönchengladbach szerződést ajánlott a tehetséges támadónak, ő volt az első, aki rábólintott:
– Menj csak külföldre fiam, ismerj meg más futballkultúrákat is, attól csak még jobb játékos leszel. Én már csak tudom, hiszen Olaszországban váltam igazi labdarúgóvá.
Marcusnak nem kellett kétszer mondani mindezt, hallgatott a jó szóra, hiszen ki adhatott volna jobb tanácsokat neki, mint egy igazi világbajnok, aki nem mellékesen az édesapja.
Németországban az ifjú legény valóban rengeteget fejlődött, a csapata egyik legjobbja lett, így rövidesen megérkezett az a meghívó, amelyre Marcus egészen gyermekkora óta vágyott.
A francia válogatotté…
2020-at írtunk ekkor, csupán két esztendő volt hátra a katari világbajnokságig. Aztán 2022 novemberében, a katari fülledt télben a sok munka gyümölcse végül beérett. Bekerült a keretbe, és ha csak csereként is, de a szövetségi kapitány, Didier Deschamps rendszeresen a pályára küldte.
Szerdán pedig az is kiderült, hogy a francia válogatott bejutott a döntőbe, vagyis csupán egyetlen győztes mérkőzés hiányzik hozzá, hogy akárcsak az apuka, az ifjú Thuram is világbajnok legyen.
Márpedig ilyesmire, vagyis hogy egy apa-fia páros világbajnokságot nyerjen, még sohasem volt példa a futball történetében.
És ha ez a csodás pillanat vasárnap délután megtörténne, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megismétlődne egy réges-régi, felejthetetlen jelenet…
Az édesapa, Lilian Thuram talpra ugrana a stadion lelátóján, majd kihúzna magát és büszkén mutatná a mellette lévő egykori csapattársainak:
– Látjátok, ő az én fiam!
