2016. október
A pasaréti Aranycsarnokból már kora délután kihallatszódik a pengék éles csattogása. Odabent éppen a legkisebb korosztályok lelkes izgatottsága tölti meg fegyelmezett nyüzsgéssel a pástokat. Elöl a kardosok, hátul a párbajtőrösök figyelik az edzők minden rezdülését és utasítását. Nagyon sokan vannak. Mindenki nagy célokkal, csillogó szemmel és hatalmas motivációval igyekszik magáévá tenni az új és szokatlan mozdulatsorokat.
Nem hiába a sok-sok lelkes fiatal vívó, hiszen ez a csarnok – az Aranycsarnok – 2 egyéni olimpiai bajnokot is adott az országnak a 2016-os nyári játékokon.
Mindeközben egy apuka izgatottan várja már gyermekét a vívóterem előtt. Átérzi ő is a teremből kiszűrődő energiákat, a sikerek és esetleges kudarcok izgalmát, amelyet egy-egy jól levezett mozdulatsor jelenthet már a legkisebb sportolóknak is. Apró jelek és motivációk ezek, melyek egy hosszú út következő lépéseire predesztinálnak. Egy olyan energia lengi be a teret, amely egyszerre táplálkozik a jelenből és múltból.
Az apuka a pengecsattogásokat hallgatva türelmesen várakozik, miközben hanyagul hátradől a bejárat előtti a korláton. Közben azon gondolkozik éppen, hogy mi lehet a siker kulcsa ebben a sportágban? Sok-sok szorgalom, edzés és kitartás – ebben az egyben biztos … de már rövid idő alatt leszűrte, hogy a vívás azon összetett sportok egyike, melyben a sikerhez egy olyan különleges együttállásnak kell kirajzolódnia, amely végül keveseknek adatik meg, és amire nem mindenki lehet képes.
Azon kevesek viszont örökre beírják nevüket a sporttörténelem nagy könyvébe.
A várakozás közben egy fiatalemberre lesz figyelmes a szeme sarkában. Érzi, hogy ő nem a türelmetlenül várakozó szülők csoportját fogja erősíteni. Határozott, de szerény léptekkel közeledik a terem bejárathoz. Mielőtt belépne, megáll egy pillanatra az apuka előtt. Köszön neki előre – mintha csak egy családtagot üdvözölne – majd azzal a lendülettel be is lép a vívóterembe, és eltűnik az öltözősoron, majd pár perc múlva már el is vegyül a sok kezdő vívó között és elkezdi a szokásos edzéssorát a pástokon. Teljes természetességgel, rutinnal, céltudatosan és szorgalmasan dolgozik a legkisebbek mellett, olykor velük közösen is – példát, motivációt és utat mutatva – mintha csak ő is most készülne az első versenyére.
Pedig ekkorra ez a fiatalember már rég megtanulta a kardvívás alapjait Gerevich Györgytől, majd számtalan nemzetközi siker után Somlai Béla mesteredző mellett megszerezte első olimpiai aranyérmét, és Decsi Andrással éppen azon év nyarán másodjára állhatott az olimpiai dobogó legfelső fokára Rio De Janerióban.
2022. július
Eltelt 6 év.
Sokminden megváltozott. A 2016-os kezdő vívók legkitartóbb maroknyi csoportja versenyzővé érett. Helyüket átvették új kezdő vívók, akik szintén nagy célokkal és hatalmas motivációval sietnek a vívóterembe délutánonként … és már az apuka sem várakozik annyit az Aranycsarnok korlátjának dőlve.
Egy dolog nem változott. A fiatalember, aki még mindig ugyan azon közvetlenséggel, alázattal és szorgalommal érkezik minden nap délutánján a vívóterembe, hogy a fiatal kezdőknek is példát mutatva, a szokásos délutáni edzéssorát elvégezze közöttük.
Pedig azóta már történelmet írt a harmadik egyéni olimpiai aranyérmével Tokióban, és 2022. július 18-án megszerezte azt, amire már régóta várt – az első egyéni világbajnoki címét.
… és rájött-e az apuka ezidő alatt, hogy mi az a különleges együttállás, ami a siker kulcsa lehet ebben a nagyszerű sportágban? Egy dologban biztos …
