Szombat délután kiderült, hogy a 2022-es katari vilagbajnoksagon Hollandia kerül be elsőként a legjobb nyolc közé.
Noha a torna előtt nem sorolták őket a favoritok közé, nagyon úgy fest, hogy rácáfolnak a kétkedőkre, és jövő héten már az elődöntőért szállhatnak harcba az argentinok ellen. Nem is esélytelenül.
Meglehet, olyan klasszisaik nincsenek, mint Cruyff, van Basten, Gullit vagy Rijkaard, Louis van Gaal minden poszton kiváló képességű futballistákkal számolhat, akik közül minden egyes alkalommal előlep valaki, hogy a vezére legyen a gárdának.
Ezt a szerepet az Egyesült Államok ellen a jobb oldali védő, bizonyos Denzel Dumfries vállalta magára. Pedig nyolc esztendővel ezelőtt aligha gondolta volna, hogy ilyen magasságokba juthat. Bár az is igaz, hogy ekkor mutatkozott be a válogatottban…
Ám azt a nemzeti csapatot nem Hollandiának, hanem Arubának hívták.
Mivel az édesapja erről az egzotikus, karib-tengeri szigetről származott, és a kis Denzel iránt (aki a híres hollywoodi színészről, Denzel Washingtonról kapta a nevét) nem igazán kapkodtak a nagycsapatok, ez is hatalmas büszkeséggel töltötte el, így örömmel utazott el ősei földjére.
Ekkor úgy tűnt, hogy legjobb esetben középszerű labdarúgó válhat belőle, ám ahogy mondani szokás, a sok munka meghozta gyümölcsét. Dumfries megszállott módjára edzett, és hónapról hónapra jobb lett. Ekkor figyeltek fel rá a Sparta Rotterdam, illetve később a Heerenveen szakemberei, majd meghívták a holland utánpótlás-válogatottba is.
Persze, Arubán nem repestek az örömtől, és nemes egyszerűséggel árulónak titulálták, ám Dumfries karrierje véglegesen elindult felfelé. Jöhetett a PSV Eindhoven, majd a nagy ugrás, az olasz Internazionale. De addigra már a holland nagy válogatottban is bemutatkozhatott, ahol rövidesen nélkülözhetetlen láncszemmé vált.
Szombat délután pedig két csodaszép gólpasszal és egy rendkívül fontos góllal bizonyította, hogy az igazi vilagklasszisok sorába emelkedett.
Talán már Arubán is büszkék rá…
