Sporttörténelem

Ismert és elfeledett történetek a sporttörténelem fejezeteiből.

Az európai átok

A világbajnokság előtt nem csupán a fogadóirodák, hanem a szakemberek és a szurkolók nagy része is a brazil válogatottat tartotta a legesélyesebbnek a torna megnyerésére.

Persze, mindez könnyen magyarázható azzal, hogy a selecao a kapusoktól egészen a csatárokig minden egyes poszton akár két klasszist is bevethetett volna, tehát még a sérülések és eltiltások esetén se kellett volna kétségbe esniük. Nem mellékesen szemre is tetszetős, látványos a játékuk, amellyel a dél-amerikai selejtezőkön többször is megörvendeztették a labdarúgás szerelmeseit.

De vajon mindez elég ahhoz, hogy máris a kupával a kezükben lássuk őket?

Ahogy a horvátok elleni negyeddöntős mérkőzés bebizonyította, a legkevésbé sem.

Ráadásul az ötszörös világbajnok immár két évtizede még csak a dobogóra sem tud felállni, amely eredménytelenség tökéletes bizonyíték arra, hogy a sok világklasszis még nem egyenlő egy eredményes csapattal.

És hogy mi a különleges a brazilok húsz éve tartó vesszőfutásában?

Ugorjunk vissza az időben két évtizedet, egészen a 2002-es világbajnokság döntőjéig, ahol a Ronaldo, Rivaldo, Roberto Carlos és Ronaldinho fémjelezte gárda 2-0-ra legyőzte a német válogatottat.

Nos, bármennyire is döbbenetesnek hangzik, mindezidáig ez volt a brazil válogatott utolsó győzelme európai csapat ellen, már ami az egyenes kieséses szakaszt illeti.

Brazília

Pedig lehetőségük mind az öt, azóta megrendezett tornán volt. Egész pontosan ötször. És bizony mind az ötször leszegett fejjel bandukolhattak be az öltözőbe.

Magyarán szólva, ha a brazil válogatott útjába európai csapatot sodort a szél, már le is mondhattak az aranyéremről szőtt álmaikról.

2006-ban Portugália, 2010-ben Hollandia a negyeddöntőben, 2014-ben hazai pályán Németország az elődöntőben, 2018-ban Belgium, idén pedig Horvátország szintén a negyeddöntőben parancsolt megálljt nekik.

Szóval, ha jobban belegondolunk, kódolva volt a bukásuk a déli szomszédaink ellen.

De vajon mi lehet az oka mindennek?

A kérdésre a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a brazilok szépen, de nem eredménycentrikusan, nem taktikusan futballoznak. Márpedig ez egy minden hájjal megkent, tökéletes gépezetként működő európai együttes ellen végzetes hiba.

A legjobb példáért nem is kell messzire visszanyúlni. A horvátok elleni összecsapáson a hosszabbításban Neymar révén végre megszerezték a vezetést, majd az utolsó percekben ahelyett, hogy szervezetten és taktikusan “elcsalták” volna a hátralevő kevéske időt, ők inkább tovább fényezték a játékot.

Így történhetett meg az az égbekiáltó hiba, hogy a 117. percben a vesztésre álló ellenfél kontrázta meg őket, és egyenlített ki, amely ezen a szinten csaknem példátlan amatőrizmusra vall.

Úgyhogy idén ez lett a brazil álmok vége, a selecao újabb négy évet várhat rá, hogy bizonyítson. De addig is tanulniuk illene a hibáikból, mert sokadszorra léptek bele ugyanabba a folyóba…