Még csak két nap telt el a katari labdarúgó világbajnokság küzdelmeiből, de lassan annyi felháborító esetről kapunk híradást, hogy az egy teljes tornára is bőven elegendő lenne. Meglehet, maga a rendező ország kiválasztása is megbotránkoztatta a futball szerelmeseit, ám a szomorú valóság csak most, a nyitány után csapja arcul a közvéleményt.
Már az vérlázító, hogy a FIFA, amely szervezet a zászlajára tűzte a „mindenki egyenlő” szlogent, éppen egy olyan országba vitte a sportvilág legfontosabb eseményét, amelyben földbe tiporják az alapvető emberi jogokat, ahol a nők másodrangú állampolgárként vannak kezelve, és ahol a homoszexualitásért börtön, sőt halálbüntetés jár. Ám mindezek nem csupán Katarban, hanem a térség más országaiban is rendszeresen előfordulnak, viszont az ott élők közül kevesen mernek felszólalni a döbbenetes jogsértések ellen.
De az irániaknak szeptember 16-án végleg elegük lett…
Ekkor látott napvilágot a hír, hogy Iránban elhunyt egy huszonkét esztendős hölgy, bizonyos Mahsza Amini, akit nem sokkal korábban tartóztatott le a rendőrség, mert kilátszott a haja a nők számára kötelezően előírt kendő alól, vagyis súlyosan vétett az iszlám köztársaság szigorú öltözködési szabályai ellen. Aminit ekkor látták utoljára élve, halálát a hatóságok szívinfarktussal próbálták magyarázni. A dolog ott kezd sántítani, hogy a hölgy holtteste tele volt külsérelmi nyomokkal, amelyek egyértelműen bántalmazásra utaltak.
A hír hallatán az országban zavargások törtek ki, amelyekben az elmúlt hetekben több százan vesztették életüket. A kormány ellen egyre többen emelik fel a szavukat, ám mindannyian jól tudják, hogy ezzel az életüket teszik kockára. És ebbe az egyre szélesebb körbe immár beletartozik az iráni labdarúgó válogatott és a szurkolóserege is.
Történt ugyanis, hogy a világbajnokságon szereplő csapat tegnap Anglia ellen lépett pályára, és a közönség soraiban nem csupán nemzeti színekbe öltözött drukkereket fedezhettünk fel, hanem sokan a „Nők, Élet, Szabdság” feliratot viselték, és a saját országuk himnusza alatt végig hangosan fütyültek. A pályára vonuló játékosok is kiálltak a jogtiprások ellen, és a szokásoktól eltérően a kezdés előtt nem énekelték a himnuszukat.
Az iráni kormány mintha csak fel lett volna készülve egy ilyesfajta akcióra, azonnal megszakította a közvetítést, így a helyiek nem láthatták, ahogy a demonstráló szurkolókat és a tiltakozó labdarúgókat mutatja a kamera. Mindannyian nagy kockázatot vállaltak, és tettükkel bizonyították, hogy milyen bátor emberek, akik a nyilvánosság segítségével próbálnak meg változtatni ezen a tarthatatlan állapoton.