Napra pontosan 49 évvel ezelőtt, 1973. november 7-én a portugál rekordbajnok Benfica látogatott el Újpestre. A tét nem volt kisebb, mint a Bajnokcsapatok Európa Kupájának legjobb nyolc csapata közé jutás.
A lila-fehérek ekkor már túl voltak az ír bajnok, Waterford elleni kötelező házi feladaton (összesítésben 6-2), viszont a portugáloknak nehezebb dió jutott a görög Olympiakosz személyében, ám ők is kettős győzelemmel, két 1-0-ás találkozóval léptek tovább.
Következhetett a forduló slágermérkőzése, illetve párharca. A sorsolás az első meccsre Lisszabonba szólította a mieinket, ahol Bene Ferencék remek játékkal 1:1-es döntetlent értek el a sztárjátékosok sorát felvonultató luzitánok ellen, így a visszavágón már egyértelműen a magyarok mellett szóltak az esélyek. A telt házas Megyeri úti stadionban a világ egyik legjobb futballistája, az 1965-ös Aranylabdás Eusébio is pályára lépett, ám a portugálok balszerencséjére a lila-fehér csapatban is tizenegy klasszis futott ki a gyepre, akik szemernyi esélyt nem hagytak a megszeppent vendégeknek.
És amikor tizenegy klasszist említettem, nem túloztam. Fussunk csak át az újpesti kezdőcsapat névsorán!
Szentmihályi Antal – Kolár Endre, Harsányi László, Horváth József, Nagy László – Dunai Ede, Tóth András, Zámbó Sándor – Fazekas László, Bene Ferenc, Fekete László. És hogy egy tizenkettedik klasszis is szerepet kapjon, a második félidőben Fekete helyére Noskó Ernőt küldte pályára Szűcs Gyula mester.
No, de mi is történt ezen a felejthetetlen mérkőzésen? Minden további szó helyett álljon itt a mérkőzés összefoglalója a két csodálatos újpesti góllal, Bene Ferenc parádés szólójával és Kolár Endre hálószaggató bombájával. Mindez a legendás sportriporter, Szepesi György tolmácsolásában:
