Tegnap este játszották le a márciusról elhalasztott Skócia-Ukrajna világbajnoki mérkőzést. Ez volt az ukrán csapat első hivatalos tétmérkőzése azóta, amióta megkezdődött az orosz invázió. A mérkőzést az ukránok nyerték 3:1-re és ők játszhatnak Wales ellen vasárnap 18:00 órakor, ezen a meccsen dől el, hogy melyik a 32. résztvevő ország a katari VB-n.
A mérkőzésen az ukránok nagy fölényben voltak, fél óra elteltével Andrij Jarmolenko gyönyörű emelésével előnybe is kerültek. A kék-sárgák a második félidő elején Roman Jaremcsuk fejesével megszerezték a második góljukat is, azaz szinte el is dőlt a továbbjutás. A 79. percben felcsillant a remény a hazaiak előtt, mert McGregor révén szépítettek. A skótok hatalmas offenzívába kezdtek, de nem sikerült egyenlíteniük, sőt a 90+5. percben az ukránok Artem Dovbik révén bebiztosították a győzelmüket.
Ez a mérkőzés még sem erről lesz emlékezetes. A skót szurkolók olyan ünneplésbe részesítették az ukránokat a himnusz előtt, alatt és után, hogy az ember a TV előtt azt hitte, hogy Kijevben van a mérkőzés és nem Glasgowban a Hampden Parkban. Nagyon sportszerű és példamutató magatartás volt a skót szurkolók részéről.
Amit még biztosan ki lehet jelenteni, az ukránokat nagyon nehéz lesz legyőzni Walesnek. Eddig is tudtuk, hogy remek labdarúgók, de most olyan lelkiállapotban vannak, mintha ők is a harcmezőn lennének. Pontosan tudják, hogy mekkora örömet okoznak az otthoniaknak. Ez most nekik nem egy szimpla futball mérkőzés, hanem egy mini háború. Sokszor nyilatkoznak szerb, horvát sportolók arról, hogy az ottani háború tanította meg őket küzdeni, tanította meg őket arra, hogy soha ne adják fel. Most az ukránokon lehet látni ezt a mentalitást. Ezt a mentalitást nem lehet csak úgy megtanulni, ehhez háború kell sajnos. Jó lenne, ha egyszer olyan világban élnénk, amikor senki nem ismeri ezt a fajta motivációt, mert már olyan régen nem volt semmiféle vérontás, háború.