A FIFA haladva a korral, az elmúlt években, évtizedekben számtalan újítást vezetett be a labdarúgó mérkőzéseken, amelyek mind azt a célt szolgálták, hogy a világ legnépszerűbb játéka ne veszítsen a lendületéből, és továbbra is megőrizze egyeduralmát a különböző sportágak képzeletbeli rangsorának élén.
Utólag bebizonyosodott, hogy remek döntés volt a győzelmekért az addig megszokott két pont helyett hármat adni, ezzel motiválva a csapatokat, hogy ne a fél győzelemmel felérő döntetlenekre specializálják magukat, hiszen ki ne emlékezne olyan bajnokságokra, ahol egy-egy gárdának akár a mérkőzései fele is előre borítékolható pontosztoszkodással végződött. Ám a hárompontos rendszerben ezek az egy pontok már jóval kevesebbet érnek, ezért egyértelmű, hogy jobban megéri támadni, hiszen egy győzelem immár nem egyenlő a két döntetlennel, hanem egy ponttal többet ér.
Igen ám, de mi a helyzet azokkal a kis csapatokkal, akik úgy állnak hozzá a mérkőzésekhez, hogy csak gólt ne kapjunk, elől pedig hátha találunk egyet? Mert ilyeneket is találunk bőven, különösen akkor, ha az ellenfél képében egy erősebb vagy közel azonos képességű gárda jön velük szemben…
Talán nem nehéz kitalálni, a téma felvetése, illetve az időzítése cseppet sem véletlen. Elkezdődött ugyanis a világbajnokság, és a válogatottak túlnyomó többsége azzal a jelszóval fut ki a stadionokba, hogy csak ki ne kapjunk, abból nagy baj nem lehet. A dolog szépséghibája viszont az, hogy gyakran az egymással farkasszemet néző riválisok mindketten ugyanezzel a hozzáállással lépnek pályára. Bizony, nagyon úgy fest, hogy Katarban is ez a módi. Ezért aztán egyre másra születnek az unalmas, eseménytelen 0-0-ás döntetlenek, amelyekről az ember – látva a sivár támadójátékot – inkább elkapcsol egy másik csatornára.
De vajon mi lenne a legjobb megoldás?
A válasz egyszerű és nagyon kézenfekvő. A 0-0-ás, gólnélküli döntetlenért egyik csapatnak sem járna pont. Gondoljunk csak bele, ez esetben micsoda parázs második félidőnek, utolsó fél órának lennénk szemtanúi. Hiszen így mindkét csapat rá lenne kényszerítve arra, hogy úgy játsszon, mintha vesztésre állna. Ettől fogva a szurkolók idegeit oly nagyon megtépázó langyos lődörgésnek, alibi hátrapasszoknak, és látványos időhúzásnak (lásd a tegnapi Anglia-USA találkozó) még a legapróbb jelét sem fedeznénk fel.