Két esztendővel ezelőtt, 2020. december 10-én, az éjszaka kellős közepén rémálomként érkezett a hír… Hatvannégy esztendős korában elhunyt az olasz válogatott és a Juventus egykori legendás középcsatára, az 1982-es spanyolországi világbajnokság főhőse, Paolo Rossi.
A lesipuskás center huszonhét éves volt a Mundial idején, vagyis a legjobb futballistakorban járt, ám a beválogatását komoly viták övezték, tudniillik két évvel korábban belekeveredett az olaszországi totóbotrányba, amiért a szövetség hosszú időre eltiltotta a játéktól.
A szövetségi kapitány, Enzo Bearzot azonban tisztában volt a képességeivel, és annak ellenére bízott benne, hogy a szurkolók és a szakemberek többsége végleg leírta. A negatív felhangok tovább fokozódtak, amikor Rossi a vébé csoportkörének mindhárom találkozóján gyenge teljesítményt nyújtott, és nemhogy gólt nem szerzett, de még helyzetbe se nagyon került.
A Squadra Azzurra viszont valahogy továbbvergődött, jöhetett az újabb csoportkör, nem kisebb ellenfelekkel szemben, mint Argentína és Brazília. Maradonáék ellen javuló játékkal 2-1-re nyertek, így jöhetett a sorsdöntő talákozó, ahol a selecao azzal a tudattal várta őket, hogy a döntetlen is nekik kedvez.
Addigra persze már egész Olaszország kikövetelte a csapatból a nullagólos középcsatárt, de Bearzot meg sem hallotta ezeket a hangokat, és ismét a kezdőbe jelölte Rossit.
És akkor varázsütésre minden megváltozott…
Aki látta, valószínűleg sohasem felejti el, hogy minden idők egyik legjobb futballmérkőzésén, a brazilok elleni sorsdöntő találkozón Paolo Rossi mesterhármast szerzett (3-2 lett az olaszoknak), továbblőve ezzel csapatát az elődöntőbe.
Nos, ott sem tétlenkedett, a meccs mindkét gólját ő vállalta magára, hogy a németek elleni döntőben is ő iratkozzon fel elsőként az eredményjelzőre.
Olaszország a 3-1-es diadallal aranyérmet ünnepelhetett, Paolo Rossi pedig hat találatával gólkirály lett a tornán. Ezzel pedig a kegyvesztett játékos néhány nap alatt egy egész ország bálványa lett.
A kiváló támadó a Juventus színeiben is sikert sikerre halmozott, a torinóiakkal a bajnoki címek mellé három nagy európai kupasorozatot (BEK, KEK, Szuper Kupa) is elhódított.
Aztán amióta visszavonult, keveset hallottunk róla. Egészen addig a két évvel ezelőtti, dermesztően hideg és elátkozott decemberi napig…
A gyógyíthatatlan betegségben elhunyt legendás csatárt három gyermeke, két lány és egy fiú, illetve felesége, Federica gyászolják azóta is…
No és mi, futballszurkolók, akiknek annyi, de annyi felejthetetlen pillanatot szerzett…
