Voltak a magyar futball történetében olyan időszakok, amikor a legjobb csapatainkat nem csak hogy szívesen látták a világ bármely pontján, hanem komoly összegeket is fizettek a fellépésükért.
Ezek közül is kiemelkedett a hetvenes évek Újpesti Dózsája, amely tizenegy év alatt kilenc aranyérmet nyert, és a nemzetközi porondon is letette a névjegyét, többek között a spanyol, a portugál és a skót bajnok kiütésével.
A menedzserek, elsősorban Östreicher Emil meglátta a lehetőséget mindebben, és a holtszezonban, télen tengerentúli, elsősorban Dél- és Közép-Amerikai portyákat szervezett az újpestieknek. Az ilyen több hetes túráknak számos haszna volt, hiszen a szép kis bevétel mellett az itthoni cudar fagy helyett napsütéses időben, kiváló körülmények és nem mellékesen erős ellenfelekkel szemben készülhettek fel a lilák.
Azonban Latin-Amerikában nem csupán az időjárás volt forró…
Történt ugyanis, hogy Várhidi Pál legénysége 1979. januárjának utolsó hetében Guatemalába volt hivatalos, ám ebben a sok vihart megélt közép-amerikai országban nem minden úgy alakult, ahogyan a magyar bajnokcsapat vezetői eltervezték…
Január 26-át írtunk, éppen csak elmúlt déli 12 óra, amikor a lilák busza bekanyarodott a főváros egyik pálmafákkal körülölelt, napsütötte főútjára. Mindez januárban egy magyar utazó számára idilli képnek tűnhet, ám a döbbenetes valóság hamarjában mellbe csapta a buszon utazó klasszisokat.
Amint egy forgalmas kereszteződéshez értek, egy elsötétített gépjármú fékezett le mellettük, majd a fekete autó utasai teljesen váratlanul letekerték az ablakokat, elővették a gépfegyvereiket, és tüzet nyitottak a járdán békésen sétáló emberekre.
Hatalmas pánik tört ki az utcán, mindenki menekült amerre látott, ám két ember vérbe fagyva, mozdulatlanul hevert a kövezeten. Az újpesti játékosok, Fekete László, Dunai III, Tóth Zoltán vagy Schumann Péter döbbenten nézték a kivégzésnek tűnő jelenetet, ennek ellenére a helyi sofőr a legkevésbé sem volt meglepődve:
– Helyi harc. Mindennapos, no problem – mondta félig angolul, félig spanyolul, és mintha mi sem történt volna, bekanyarodott a következő utcán, hogy a helyi stadionba szállítsa az újpesti küldöttséget.
Aztán másnap az újságokból minden kiderült: három férfi egy ottani banda ellen tanúskodott, amelyik egy helyi politikust végzett ki néhány napja. Az egyik el tudott menekülni, ám a másik kettőt az újpestiek szeme láttára végezték ki.
Hát, a napsütés, a pálmafák és a gyönyörű nők mellett ez is Közép-Amerika volt…
