Néhány éve, talán egy-két évtizede rengeteg magyar szakértő (különösen azok, akik semmilyen futballista múlttal nem rendelkeznek) vélekedett úgy, hogy a jó labdarúgókból csak szökőévenként lesz jó edző, hiszen ez egy külön szakma.
Én és a környezetemben lévő néhány valóban jó futballista hatalmasakat nevettünk ezen. Nos, az idő egyre inkább a mi igazunkat bizonyítja.
Mert az lehet, hogy ez egy külön szakma, de a két dolog enyhén szólva is összekapcsolódik.
Hogy miért? Mert ez nem az a szakma, amelyet az iskolapadban ülve csíkos füzetet és tankönyveket forgatva meg lehet tanulni.
Ha profi edző akarsz lenni, nem árt, ha az öltözőben szocializálódtál.
Gondoljunk csak bele, Gipsz Jakab, tornából felmentett, háromszoros diplomás futballedző vajon milyen tanácsokkal láthatja el a világklasszis labdarúgókat a legnagyobb tétért zajló mérkőzések előtt?
Átélte-e, hogy milyen az, amikor egy nyolcvanezres aréna minden szurkolója ellene drukkol? Netán fordítva, mind vele van, és tőle várja a csodát? És ha mindez nyolcvan percen keresztül nem sikerül, és a saját szurkolói tüntetnek ellene, vajon hogyan kezelné mindezt?
El tudja magyarázni?
Hogyan tudná? A számítógép vagy a tízrészes oktatókönyv mellől? Ugyan már…
Nem beszélve a lelki tényezőkről. Új edző érkezik a sztárcsapathoz. Az első edzésen bemutatkozik:
– Gipsz Jakab vagyok.
A játékosok egymásra néznek, talán kuncognak is egy kicsit. Ezzel szemben, ha egy egykori sztár érkezik hozzájuk, annak ez első pillanatban hatalmas respektje lesz. Ő már elért valamit. Ő már tudja a siker titkát.
No, de akkor nézzünk példákat:
Az Európa-bajnok olasz válogatott szövetségi kapitánya: Roberto Mancini.
A Bajnokok Ligája győztes Real Madrid edzője: Carlo Ancelotti (a legutóbbié Zinedine Zidane)
A világbajnok francia nemzeti tizenegy kapitánya: Didier Deschamps.
Az elmúlt másfél évtized legjobb edzője, a címeket zsákszámra szerző Pep Guardiola.
Talán egyikőjük pályafutását sem kell különösebben bemutatni…
Természetesen vannak kivételek, például Mourinho vagy Sarri, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.
Vegyük csak alapul az újpesti aranycsapat szakvezetőit:
Baróti Lajos, Kovács Imre, Várhidi Pál, mindannyian válogatott labdarúgók voltak.
Ám az Újpest a későbbiek folyamán nemhogy elveszítette az egyeduralkodó státuszát, hanem belefulladt a langyos vízbe.
Nos, az elmúlt harminc évben ezeket a zseniket SOSEM alkalmazta az újpesti klub vezetőedzőként (akik pedig örömmel segítettek volna és alkalmasak is lettek volna): Szentmihályi Antal,
Dunai Antal, Fazekas László, Véber György, Szlezák Zoltán, stb.
Helyettük viszont jöttek olyanok, akik nem csupán hülyék voltak a futballhoz, de semmi kötődésük sem volt Újpesthez (Billen, Spisljak, Oenning, stb.)
Viszont jól megszedték magukat…
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)