Emlékeztek a kiváló filmrendező, Sándor Pál örökbecsű filmjére?
Nem ma készült az igaz, még kisgyermek voltam, amikor szinte havonta ment a Magyar Televízióban. Viszont ezt az egyben drámai, másfelől szatirikus filmet minden alkalommal megnéztem.
Régi idők focija volt a címe.
Nem csupán az otthonról hozott futballőrületem miatt rajongtam érte, hanem mert a jó filmeket legalább annyira szerettem, mint a legnagyobb rangadókat.
Persze az sem volt mellékes, hogy a főszereplőt – akit Garas Dezső alakított – Minarik Edének hívták, így joggal nevezhettem druszámnak.
Ennek a zseniális, félig-meddig (vagy teljesen) némafilmként bemutatott mozinak volt egy máig hangoztatott, klasszikus mondata:
Kell egy csapat!
Akkor Minarik nagy álma az volt, hogy a Csabagyöngyét feljuttassa az élvonalba, és mindezen célok érdekében még a saját életét is odaadta volna.
Nos, a magyar válogatottnál a kétezres évekre így alakult át ez a mondás:
Kell egy center!
De hiába, az a bizonyos center csak nem akart feltűnni. Próbálkozhattak az aktuális szövetségi kapitányok ezzel, majd azzal, egyikőjük sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Amikor pedig végre-valahára feltűnt valaki, aki valóban világklasszis lehetett volna, megtörtént a tragédia. A csodás emlékű Fehér Miki 2004 januárjában a Benfica mezében, egy portugál bajnoki meccs hajrájában összeesett, és mindössze huszonnégy esztendősen elhunyt.
Döbbenetes sorscsapás volt mindez a magyar labdarúgás számára, amelyből szinte lehetetlennek látszott felállni.
Ám 2006-ban feltűnt egy kispesti nevelésű, mindössze tizennyolc esztendős nyurga, nyakigláb fiatalember, akit leigazolt a német Stuttgart, és szép lassan elindult egy nagyszerű karrier.
Stuttgartból Madridba, a Real második csapatához vitte az útja, és ekkor már felfigyeltek rá a magyar futball éles szemű szakemberei, hogy 2009. február 11-én Erwin Koeman a 84. percben pályára küldje az Izrael elleni barátságos mérkőzésen.
Tizenhárom éve történt mindez.
Azóta Szalai Ádám kihagyhatatlan lett a magyar nemzeti tizenegyből, és immár nyolcvanöt válogatottsággal a háta mögött labdarúgásunk egyik legfontosabb szereplője lett.
Noha a szurkolók az évek folyamán gyakran kritizálták, ő már számtalanszor bizonyította, hogy kihagyhatatlan és egyben pótolhatatlan alakja a válogatottnak. A múlt héten viszont egy sajtótájékoztató keretein belül elmondta, hogy ennyi volt, nem lép pályára többet a meggypiros mezben…
Ehhez képest pénteken éppen a világ egyik legjobb csapata, a németek ellen jelentkezett be a Puskás-díjra egy csodagóllal.
Mert tudjuk, kell egy center!
Sajnos jövő héttől megint kelleni fog.