Sajnos mostanában rendkívül sok szomorú esemény történik körülöttünk, rejtélyes halálesetek, tragikus balesetek tucatjairól számolnak be a híradások. Éppen ezért kedélyjavítóként szeretnék megosztani veletek egy kedves, mosolyfakasztó történetet.
Nemrégiben az Újpest kilencszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes, VVK-döntős, BEK-elődöntős, utánpótlás Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes labdarúgója, Dunai III Ede elhatározta, hogy felkeres egy szakorvosi rendelőt, és fő az egészség jelszóval alaposan kivizsgáltatja magát.
A lila-fehér aranycsapat egykori klasszisa – akihez nem mellékesen régi ismeretség fűz – kora reggel érkezett meg az egyik rákospalotai egészségügyi intézetbe.
A teljeskörű vizsgálatot egy fiatal, az egyetem padsoraiból frissen betoppant orvos végezte el.
A következő napok egyikén, amikor az ex-labdarúgó visszament a leletekért, az ifjú doktor régi ismerősként üdvözölte:
– Dunai úr, fáradjon beljebb, megvannak a vizsgálat eredményei – mondta, majd megigazította a szemüvegét, hogy jobban lássa a papíron szereplő értékeket.
– Úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, ön makkegészséges – bólogatott elégedetten apám legnagyobb megkönnyebbülésére, majd így folytatta:
– Le a kalappal, önnek olyan a szervezete, mint egy ereje teljében lévő, harmincas éveiben járó fiatalemberé. Árulja el, mégis hogyan csinálja?
– Semmi ördöngösség, csupán vigyázok magamra – ecsetelte apám, de a doki tovább kíváncsiskodott:
– Azért én úgy tippelek, hogy fiatal korában csak sportolt valamit, nemigaz? – firtatta, mire fater – akárcsak anno a futballpályán – szerényen odabökte:
– Á, semmi komoly, csak próbálkoztam. Huszonévesen játszottam egy-két focimeccsen.
A tapasztalatlan doktor arca felragyogott, hogy mennyire ráérzett a dolgokra, ám ami ezután következett, attól rögvest leesett az álla…
Már éppen elköszöntek volna egymástól, amikor megérkezett az intézmény igazgatója, aki egyben apám régi barátja, és miközben a kezében lobogtatott egy 1979-es Képes Sportot, a fiatal doki legnagyobb megrökönyödésére így szólt:
– Ede, már ezer éve megígérted, hogy dedikálod nekem ezt a színes címlapfotót!
A főorvos látva zöldfülű kollégája meglepett arckifejezését, hozzátette:
– Látod, Tamás? Ezen a képen minden rajta van. Egy legendás futballista, és mellé egy találó cím, amelyet jó lesz, ha megjegyzel, mert ezentúl így kell majd dolgoznod!
