Az elmúlt évtizedekben sok újságíró, sok szakember próbálta már megfejteni, hogy vajon miért fejlődött ennyire vissza a magyar labdarúgás, vajon miért rendezik meg négyévenként a világbajnokságokat újra meg újra nélkülünk?
Immár harminchat esztendeje…
Jöttek ilyen-olyan válaszok, bugyuta egykaptafa magyarázkodások, de a lényeget valahogy senki sem akarta (merte) kimondani.
Legalábbis nyilvánosan nem…
Pedig a régi legendás futballisták, azok akik rendszeresen hetven-, vagy nyolcvanezer szurkoló előtt léptek pályára, sokat tudnának mesélni arról, hogy a mai tehetségeink miként tudnának fejlődni.
A minap egy olyan egykori klasszissal beszélgettem, aki nem csupán idehaza, hanem a sportág egy másik nagyhatalmában is letette a névjegyét. Ő pedig nem más, mint az Újpest egykori örökös bajnoka, sokszoros gólkirálya, Dunai Antal.
A sok sikert megélt egykori gólkirály (európai ezüst- és bronzcipős, olimpiai bajnok) a mai napig figyelmemmel követi kedvenc sportága történéseit és nagy örömmel mesél azokról az időkről, amikor a magyar labdarúgást méltán emlegették a világ legjobbjai között.
De vajon milyenek a meglátásai annak a szakembernek, aki még a La Liga egyik legpatinásabb csapatánál is letette a névjegyét?
„Mindössze tizenhat éves voltam, amikor bekerültem a bajai csapatba, mármint a felnőttek közé. Sok gólt rúgtam a korosztályos csapatokban, de nem voltam elégedett magammal.
Többre vágytam.
És ez a kulcsszó. Többre vágytam, és elmentem a szomszéd pályára. Ott nap mint nap atlétikai edzés folyt. Az ország legjobb sprinterei edzettek. Gyorsak voltak mint a villám… Az egyik futballedzés után bekéredzkettem közéjük. Én, a tehetséges futballista…. Egyetlen dolgot kértem az edzőjüktől. Én akarok lenni a leggyorsabb futballista az országban. Minden edzés után ott maradtam nála. Megtanított futni, megtanított érezni a kaput, hogy én érjek oda elsőnek.”
1968. Mexikóváros – Dunai Antal 1968-ban olimpiai bajnok lett. Aztán hétszeres bajnok is lett…
Legenda, aki már ifjúkorában utat mutatott a kétezres évek utánpótlásának.
/Fotó: Farkas József/
