Sporttörténelem

Ismert és elfeledett történetek a sporttörténelem fejezeteiből.
Natasa Kovacsevics

Natasa, a hős

2013. szeptember 7.

A magyar és a nemzetközi sportélet egyik legszomorúbb napja volt.
Ekkor történt, hogy buszbalesetet szenvedett a győri női kosárcsapat. A balesteben elhunyt az Uni-Győr klubigazgatója Tapodi Péter, és Fűzy Ákos a csapat vezetőedzője. Összesen tizennégyen sérültek meg, heten súlyosan. A játékosok közül a legszerencsétlenebbül a csapat szerb idegenlégiósa, Natasa Kovacsevics járt, akinek a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy – hiába tettek meg mindent az orvosok – a bal lábát térd alatt amputálni kellett.

A rendkívül tehetséges Natasa a baleset pillanatában mindössze 19 éves volt, minden szerb korosztályos válogatottnak meghatározó játékosaként fényes karriert jósoltak neki a szakemberek. A Crvena Zvezdában figyeltek fel rá a győriek, és 2013 júniusában alá is írta a szerződését a kisalföldi csapathoz. A szeptemberi tragikus baleset a felfelé ívelő pályafutás elején történt, és ekkor úgy tűnt, hogy minden álomnak vége.
Egy rendkívüli karrier veszett oda, mondogatták a szakemberek és a kosárlabda szerelmesei.

De vajon tényleg vége lett a fényes karriernek? Igen, 1000 emberből 999-nek tényleg vége. De ott van az az EGY! És azt az egyet Natasa Kovacsevicsnek hívják.

Natasa már a kórházi ágyán arról érdeklődőtt, hogy mikor tud újra kosarazni…hogy mikor játszhat újra.

A szakemberek együttéreztek, a barátok támogatták, de legbelül mindenki azt gondolta, hogy más célok felé kell közelednie. Ő viszont csak  mosolygott, nem érdekelték a lebiggyesztett szájak, nem érdekelték a “szegény kislány” hozzászólások.

Ő már akkor tudta, “visszatérek, mert a kosárlabda az életem!”

A kórházi ágyon nem könnyű pozitívan gondolkodni, de Natasa igazi hős volt, csak úgy hajtotta a doktorokat.
Mikor állhatok lábra, mikor sétálhatok újra, mikor dobhatok kosárra? Hónapokkal azelőtt elképzelhetetlen kérdések. Nem érkezett válasz, csupán fejcsóválás, de Natasa tudta, hogy vissza fog térni.

És egyszercsak elkezdtek behegedni a sebei lelkileg és testileg is. Orvosi csodaként egy olyan protézist kapott, amivel úgy tűnt még akár profi szinten is kosarazhat. Sok szakember legyintett, hiszen ebben a sportban annyi az irányváltoztatás, hogy esélytelennek tűnt játszatni. De vajon van-e lehetetlen?

Láttunk már sok mindent, emberfeletti teljesítményeket, elképesztő csodákat.
Drukkoltunk  Natasának, ha kosaras nem is lesz belőle, de ő egy gyönyörű, okos nő, és tudtuk, hogy megtalálja majd az élete értelmét. És Natasa megtalálta…úgy ahogy senki nem gondolta, úgy ahogy senki nem hitte.

2015. november 11.

Natasa Kovacsevics alig több, mint két évvel a feldolgozhatatlan tragédia után a Crvena Zvezda-Sztudent szerb bajnoki mérkőzésen pályára lépett.
A lábán protézissel.
És ha már pályára lépett, 5 pontot össze is szorgoskodott.

Crvena Zvezda – Sztudent 78-47 (24-12, 17-14, 19-10, 18-11)

Natasa! Köszönjük ezt a hozzáállást, ezt a lelkierőt, ezt a sportolói profizmust! Példát mutattál mindenkinek, egészséges és beteg embereknek egyaránt.

És tudod, ez ilyesmi csak a legnagyobb hősöknek sikerülhet!

Natasa a 2015-16-os szezonban a Crvena Zvezda csapatával megnyerte a Szerb Kupát. Aztán 2016 nyarán visszavonult, és egy évig a Zvezda női csapatának elnökeként tevékenykedett, azóta pedig alapítványi munkájának él.

Natasa, igazi példakép, akire méltán lehetünk büszkék!

További sok sikert kívánunk neki az életben!