57 évvel ezelőtt, 1965. június 23-án a Ferencváros labdarúgói sporttörténelmet írtak. És ez az azóta eltelt 57 év alatt senmit sem változott. És félő, hogy már nem is fog…
De mi is történt ezen a fülledt nyári napon Torinóban?
Valójában már az is megsüvegelendő teljesítmény volt, hogy a zöld-fehérek bejutottak a VVK, vagyis a Vásárvárosok Kupája döntőjébe, miután menet közben olyan nagyágyúkat sodort útjukba a szél, mint a Bilbao, a Roma vagy éppen a Manchester United.
Bár az út a döntőig csöppet sem volt egyszerű, de mit is várhattak a magyar futball szerelmesei?
Ilyen rangos ellenfelekkel szemben egyértelmű, hogy a világ legjobb csapatainak is alaposan meg kellett szenvedniük.
Albert Flóri és a többi világklasszis viszont nem rezelt be a nagy nevek hallatán, sőt, talán még motivációt is merítettek belőle, hogy a Juve ellen a közvélemény nem őket tartotta esélyesnek.
Na ja, nem elég hogy az akkor kétszeres világbajnok olasz válogatott egyik élcsapata jött szembe velük, ráadásul idegenben kellett megpróbálniuk elhódítani a kupát. De aztán ami ott, a Stadio Comunale negyvenezer nézője előtt történt, az minden képzeletet felülmúlt.
Meglehet, a Juve két ásza, Sivori és Salvadore nem játszhatott, a magyar együttes Fenyvesi fejesgóljával így is megérdemelten győzött.
Ez volt az a pillanat, amely a magyar futball oly sok dicsőséget hozó évtizedeieben akkor kissé elhalványult, de az utókor tisztában van vele, sőt ma már látja is, hogy ez egy különleges egyszeri és megismételhetetlen nap volt.
Egy magyar csapat felült Európa trónjára…
Noha lehetőségeink később is voltak, gondoljunk csak az Újpest 1969-es, vagy a Ferencváros 1975-ös, sőt a Videoton 1985-ös szereplésére, de a tény mégiscsak tény marad.
A magyar futball történetének egyetlen nemzetközi kupagyőztese ez a bizonyos 1965-ös Ferencváros lett.
Végszónak pedig hallgattassék meg ez egyetlen magyar aranylabdás:
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)„Novák Dezső felém ívelte a labdát, de miközben felugrottam fejelni, az olasz középhátvéd nagyot lökött rajtam. A földön fekve visszanéztem a svájci játékvezetőre és tizenegyest követeltem, ám a bíró csodálkozva válaszolt, hogy mit akar, gól volt! Amíg én büntetőt reklamáltam, Fenyvesi Máté mögöttem befejelte a labdát. Egész pályafutásomat tekintve ez az egyetlen elmaradt tizenegyes, amely után köszönetet mondtam a játékvezetőnek, hogy nem adta meg…”