Tudtuk, hogy egyszer majd eljön ez a nap…
Tudtuk, de mégis úgy voltunk vele, hogy majd valamikor sok-sok év múlva, amikor már nem is világ a világ, ez csak akkor történhet meg.
Éppen ezért ért mindannyiunkat, az egyetemes sport és különösen a tenisz szerelmeseit ennyire váratlanul a tegnapi bejelentés.
Roger Federer visszavonult.
Csak úgy, egy utolsó nagy győzelem nélkül végleg lelép a színpadról.
A húszszoros Grand Slam-győztest, a wimbledoni bajnokság királyát, a valaha élt egyik legnagyobb sportolót nem láthatjuk többé.
Sajnos az idő, amely szélsebesen repül és a kínzó sérülések, amelyek senkit sem kímélnek ezúttal is könyörtelenül közbeszóltak:
– Roger, ennyi volt – suttogták a baljós hangok, és a nagy bajnoknak nem volt más választása.
Persze, a Laver-kupán még egyszer ütőt ragad majd, de az mégsem olyan igazi verseny. A függöny egyszer és mindenkorra végleg legördült…
Búcsúzzunk tőle a legnagyobb vetélytárs, a huszonkétszeres Grand Slam-győztes Rafael Nadal szavaival:
„Kedves Roger, barátom, riválisom,
Bárcsak sohasem jött volna el ez a nap. Szomorú nap ez nekem és a sportnak szerte a világban. Öröm, megtiszteltetés és kiváltság volt megosztani veled ezeket az éveket, megélni annyi emlékezetes pillanatot a pályán és azon kívül is. Mindenkinek hiányozni fogsz…”
Bizony, hiányozni fogsz nekünk is, akik csak a televízióból ismerünk, és akik tátott szájjal bámultuk a csodát, vagyis a zseniális, elegáns játékodat.
Számunkra nem maradt más hátra, minthogy fejet hajtsunk előtted és szomorúan elrebegjük:
