Napra pontosan 46 esztendeje, 1976. május 15-én a Népstadionban játszották minden idők talán legjobb magyar bajnoki mérkőzését.
Visszaemlékező sorozatunk záró részében ismét Dunai III Ede mesél nekünk. Ezúttal egy csodagólról:
– A mérkőzés leghosszabb gólcsendje következett, de ez csak a csoda előtti csend volt. Mert a 83. percben, 6-3-as állasnál olyan gólt szereztünk, hogy azt a világ összes pályáján felállva tapsolták volna meg.
Azt mondtam, hogy szereztünk, de ezt a gólt egyetlen ember, egy született zseni lőtte.
Történt ugyanis, hogy a lefújás előtt nyolc perccel Törőcsik Andris kapott labdát a ferencvárosi tizenhatos jobb oldali sarkánál. Kicsit befelé tolta a játékszert, erre a ferencvárosi védők behátráltak, majd egy pillanatra mindegyikőjük megállt. Várták, hogy mi lesz Törő következő lépése.
Azt aligha kell ecsetelni, hogy cselezni milyen hihetetlenül tudott, tehát megtámadni fölöttébb rizikós lett volna. A passzai rendszerint hajszálpontosak voltak, így a védők inkább megpróbálták a többieket kizárni. A lövéshez sem volt jó a szög, ráadásul Bálint Laci a rúgó lába elé helyezkedett, hogy blokkolhasson, ha kell.
Azonban ami ezután következett, az maga volt a varázslat…
Törő felnézett és szinte álló helyzetből egy laza bokamozdulattal lágyan alányesett a labdának, amely egy szivárványhoz hasonló ívben hullott a zöld-fehérek kapujának hosszú sarkába. Szegény ferencvárosi kapus, Hajdú Józsi meg sem tudott mozdulni, és azt hiszem, hogy legszívesebben ő is megtapsolta volna ezt a parádét, ha Törő nem éppen ellene mutatja be.
Eksztázisban tombolt az újpesti tábor, pedig még nem volt vége.
Néhány perccel a hármas sípszó előtt Tű elfutott a szélen, középre gurított, ahol Fazék érkezett kiváló ütemben, és megszerezte az ötödik gólját.
Hihetetlen, Fazék a nyolc gólunkból ötöt rúgott. Úgy játszott, mintha egy másik bolygóról érkezett volna közénk focibemutatót tartani. Nem is lehetett más az osztályzata a Népsportban, mint tízes.
A lefújás pillanatában felnéztem az eredményjelzőre, és először láttam olyat, hogy nem fér ki az összes gólszerző neve, és különböző trükkös rövidítéseket kellett alkalmaznia a kezelőnek.
Bent az öltözőben óriási ünneplés vette kezdetét, el sem akartuk hinni, hogy ez megtörtént, hogy ez a valóság, és nem csupán egy álom, amelyből mindjárt felébredünk.
A kijáratnál újpestiek százai vártak ránk, a Népstadion egész környéke zengett a sok-sok örömittas újpesti szurkolótól. Talán még a Keleti pályaudvaron is hallatszott a hajrá lilák rigmus.
Mi pedig fáradtan, de boldogan osztottuk az autogramokat, amíg el nem indult a buszunk a Megyeri úti stadion felé, hogy aztán az időközben odaérkező drukkerekkel folytatódjon a buli.
Előtte is, utána is sok száz meccset játszottam karrierem során, nagy győzelmekben volt részem, de ha azt kérik tőlem, hogy csak egyetlen meccset emeljek ki, akkor mindig ezt válaszolom:
A 8–3.
És mindenki tudja, hogy miről van szó…
1. rész / 2. rész / 3.rész
