Sporttörténelem

Ismert és elfeledett történetek a sporttörténelem fejezeteiből.
Tungsram strand

Újpesti világklasszisok a strandon

A hetvenes-nyolcvanas években, amikor a magyar futballt még világszerte magasan jegyezték, a leghűségesebb szurkolók a patinás pesti csapatok klasszisainak minden lépését árgus szemekkel követték, és ha tehették volna, minden percüket együtt töltötték volna a kedvenceikkel.

Különösen igaz volt ez az újpesti drukkerekre, akik 1969-től kezdődően zsinórban hét bajnoki címet ünnepelhettek. A nagy menetelést nem a véletlen szülte, a lila-fehér gárdában olyan kiváló labdarúgók szerepeltek, akiket a világ bármely csapata örömmel látott volna a soraiban.

Nos, az újpesti klasszisok a legnagyobb nyári kánikulában, a holtszezonban is szívesen mutatták meg magukat. A rajongóknak csupán a strandfelszerelést kellett összecsomagolniuk, és fel kellett szállniuk a villamosra, hogy elzötykölődjenek a Tungira.

A Tungi, azaz a Tungsram strand még a második világháború kitörése előtt, 1938-ban UTE Dunafürdő néven nyitotta meg a kapuit, és rövidesen az újpestiek legkedvesebb nyári szórakozóhelyévé vált. A Duna tőszomszédságában, a Fóti és elsősorban a Váci úthoz közel fekvő területet  az Egyesült Izzó (később Tungsram) igazgatója, Aschner Lipót vette meg a két világháború között. Ascnerről tudni érdemes, hogy elévülhetetlen szerepe volt Újpest városának felvirágoztatásában, és  közel másfél évtizedig az UTE egyesületének elnökeként is tevékenykedett. Neki köszönhető a Megyeri úti stadion megépítése is.

Megnyitása után a Tunginak becézett strand megközelítése például elég nehézkes volt. Nos, Aschner  még halála előtt ezt is megoldotta, saját pénzén meghosszabbíttatta a 87-es villamos útvonalát, amely így az már egészen a Megyeri úti csárdáig, azaz a strand közvetlen szomszédságában található népszerű étteremig közlekedett.

A Tungi befogadóképessége tízezer fő volt, és mi tagadás a fénykorában, azaz a hetvenes-nyolcvanas években nem egyszer meg is telt a harmincezer négyzetméteres terület. Gyerekek és felnőttek, iskolások és nyugdíjasok egyaránt remekül szórakozhattak itt, lévén nem csupán fürdési és napozási, hanem különböző sportolási lehetőségek is megtalálhatóak voltak.

A két legnépszerűbb „szakág” a hátsó medence mellett  zajló lábtenisz, illetve a gyermekmedence átalakításával kialakított minifutball voltak. Hja, kérem, nincs mit csodálkozni ezen, egy-egy kánikulai délutánon a vízpartra menekülő vendégek olyan klasszisok futballtudásában gyönyörködhettek testközelből, mint az Újpesti Dózsa legcsillogóbb ászai, köztük Zámbó Sándor, Dunai III Ede, Fekete László vagy Tóth Zoltán (képünkön).

Amikor feltűntek a színen, szinte megállt az élet, mindenki a lábteniszcsaták helyszínéhez sietett. Ahogy általában lenni szokott, a centerpályán a kiváló technikájó párosok úgy tették-vették a labdát, és olyan varázslatokat mutattak be, amellyel a Fővárosi Nagycirkuszban is sikert arattak volna. Az egyre népesebb számú közönség elhűlve tapasztalta, hogy akadnak olyan labdazsonglőrök, akiknek a játékszer úgy engedelmeskedik, mintha távírányítással működtetnék azt.

– Tű, így soha nem lesz vége a labdamenetnek! – szólt oda Zámbó Sanyinak Tóth Zoli, miután  a kilencszeres bajnok újpesti szélső a legnyakatekertebb helyzetekből is visszakanalazta a labdát a hálóként funkciónáló pad előtt elhelyezkedő, szintén kilencszeres bajnok Dunai Edének.

A másik térfélen sem akárkik tengóztak ám, meglehet nekik összesen „csak” együtt volt meg a kilenc aranyérem.

– Leves, lemaradtál mint a borravaló – zrikálta Tű Kolár Bandit, aki páros társára, az ezüstcipős gólkirályra, Fekete Lacira nézett:
– Golyó, fordítsuk már meg a meccset, mert egész héten nagy lesz a szájuk az öregeknek! – mondta szándékosan kissé hangosabban, hogy az „öregek” is meghallják.

– Jópofa vagy Bandi! De sajnos kábé annyi esélyetek van, mint vízilónak az Epsoni derbin! – vágott vissza Sanyi, és nem a levegőbe beszélt. A Zámbó-Dunai páros szökőévente legfeljebb egyszer hagyta el vesztesen a betonpályát.

A szakértő publikum a huszonegy pontig tartó játszmák végén elégedetten ütötte össze a tenyerét, megköszönve azt, hogyha már holtidény volt, akkor is láthattak egy parányi újpesti focicsodát.

Ilyen is volt.

Régi szép idők…

Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)