Rohan az idő, immár három nap telt el azóta, hogy megtudtuk, melyik válogatott nyeri meg a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság küzdelmeit.
Miután legyőzték a meglepetésre az elődöntőbe jutott marokkói válogatottat, sokan a címvédő franciákat tartották esélyesebbnek, mások a gyengén rajtoló, Lionel Messi vezette argentin válogatottat látták volna szívesebben a trónon. Ám a két nagyszerű együttesből csupán az egyik juthatott fel a sportág csúcsára.
A csúcsra, ahová eddig is nagyon keveseknek sikerült eljutni, mert az odáig vezető út bizony nem csak hogy kifejezetten göröngyös, hanem ezer láthatatlan akadállyal van kikövezve.
Aki viszont eljutott odáig, hogy belépjen az álmok kapuján, nyilvánvalóan sosem szeretné elengedni a nagy lehetőséget, és az erején felül teljesít, hogy felemelje a labdarúgás, sőt a sportok legbecsesebb trófeáját.
Vasárnap délután ezeknek a tudatában érkeztünk el a döntő kapujába. Egy olyan világbajnokság utolsó ütközetéhez, amely torna enyhén szólva sem nyűgözte le a labdarúgás szerelmeseit.
Sokan pontosan ugyanazt várták, mint ami a korábbi hatvanhárom meccs nagy többségében történt, vagyis taktikai csatát, túlbiztosított csapatokat, amelyek csak szükség esetén lépnek át az ellenfél térfélére, és ahol legfeljebb akkor születik gól, ha véletlenül befújja a labdát valamelyik kapuba a szél.
Ehhez képest viszont egész máskeppen alakultak a dolgok odalent a zöld gyepen, és ha minden idők legjobb világbajnoksága nem is idén jött el, minden idők legjobb világbajnoki döntője viszont igen. Váratlan fordulatok, filmbe illő drámai jelenetek, csodaszép gólok, végül pedig a tizenegyes-párbaj mind-mind olyan momentumokat hoztak el a futball szerelmesei számára amelyeket évtizedek múlva is áhítattal fogunk, fognak emlegetni.